Chánukó felavatási ünnepe
Mátiszjáhú főpap és bátor, hőslelkű fia, Judá Mákkábi a vallás és a hit védelmében folytatott hősies harcának emlékéül üljük minden évben kiszlév hó 25-étől kezdve chánukó nyolc napig tartó örömünnepét.
Azon csodálatos győzelem emlékére, melyet a hős Makkabeusok családja, Antiokhosz Epiphanész szíriai görög király fölött vívott, aki őseinket a pogány vallás imádatára akarta kényszeríteni.
Az ellenség a szent Templomot is megfertőzte, amikor bálványt helyezett el ott, ezért a Makkabeusok győzelmük után megtisztították a Templomot a bálványoktól és kiszlév hó 25-ik napján ismét felszentelték, innen a chánukó név is, ami a felszentelésre utal.
Az öröklámpást, az arany menójrót is meg akarták gyújtani, de csak egy kis korsónyi olyan olajat találtak, amelyen megtalálható volt a főpap pecsétje és így nem volt megszentségtelenítve; ezen olaj csodálatos módon mindaddig kitartott, amíg az új olaj elkészült.
E csodás esemény emlékére, annak valamennyi évfordulóján, nyolc napon át, hálaimák kíséretében, mi is minden este emelkedő sorrendben, egytől-nyolcig olajmécseseket, vagy nér chánukó viaszgyertyákat gyújtunk házainkban és templomainkban. Hálát adunk az egész hállel (hálaima) elmondásával, és az ál hániszim betoldásokkal, minden smóne eszré (főima) és az ünnepi étkezések utáni utóáldásban, az isteni segítségére és a csodálatos megmenekülésünkre emlékezve.
A chánukó alkalmával meggyújtott lángokat nem szabad semmiféle egyéb célra felhasználni, mivel a csodás esemény emlékére lettek szentelve, azért azt a különálló lángot sámás (szolgaláng), amellyel a többi lángot meggyújtottuk, azok mellé tesszük, nehogy véletlenül mégis a szentelt lángok fényét használjuk.
Minden zsidó köteles az est beálltával a chánukó gyertyák meggyújtásának parancsolatát teljesíteni, a szokásos brochók (áldások), illetve az első napon sehechejónu áldás elmondásával, valamint gondoskodni arról, hogy ezek a gyertyák legalább fél óráig rendesen éghessenek.
Meshilem Feish Segal Lowy II. rabbi, nyírtassi rebbe (Tosh, טאהש, Kanada, elhunyt 5775/2015) meggyújtja a chanukkai mécseket.
„Ezen gyertyákat meggyújtjuk emlékéül a jeleknek, a csodáknak, a segítségeknek, a harcoknak, melyeket Isten intézett őseinkért azon napokban, szent papjai által. És mind a nyolc napon át ezen gyertyák szenteltettek és nem szabad nekünk azoknak hasznát venni, hanem tekintsünk rájuk, hogy fejlesszék odaadásunkat, lángra lobbantsák lelkesedésünket, hogy hálát és dicsőítést mondjunk Istennek csodáiért és segítségéért.”
Ó Izrael, ezt a soha el nem fogyó olajat, a szent Tórát, gyújtsd meg mindenkor azon isteni szikrával, melyet Isten beléd helyezett; tekints rá ezekre a lángokra, melyek fölébresztik benned sokezer éves múltad dicső emlékét, mintha ezer és ezer vértanú lelke pislogna és törne fel- és felfelé a magasba előtted, buzdítva, lelkesítve téged, hogy soha el ne térj ezen dicsőséges, egyedül üdvös útról; ezeket a lángokat gyújtsuk meg, hogy hűségesen kitartsunk az örök fényű (és nem fenyő) fa, az élet fája mellett, ne vegyítsünk idegen fákat és szokásokat ezen lángok mellé, mert azok az idegen lángok „emésztő tűz”, melyek téged és hozzátartozóid őseid vallásától eltántorítani szándékoznak, hűtlenné tenni; de a chánukó lángjai a vallás tűzét jelképezik, melyet a víz áradata sem képes eloltani, Isten és a szent vallásunk iránti eltökéltségünket, lelkesedésünket lelohasztani!
A Tórából mindennap, valamint niszán hó első 12 napján a prófétai könyvek egy-egy szakaszát olvassuk fel.
Forrás: Kötelességtan, Singer Rabbi, Chanukka
Chanukkához kapcsolódó egyéb cikkeink:
