Pészáchi hággada - הגדה של פסח‎

A hággadaban azt mondjuk:

„Ebben az évben itt vagyunk, a következő évben Jiszroél földjén, ebben az évben rabszolgák vagyunk, a következő évben szabadok leszünk”.

Náftali Hirtska Henig, Nagysármás rabbija (elhunyt 5745/1985-ben az USA-ban) mondja erről a Tiferesz Náftali című könyvében:

Tulajdonképpen azt kell megértenünk, mi a különbség az idézett mondat két része között. Elképzelhető ugyanis, hogy ismétlődőnek találjuk.

Azt is meg kell értenünk, hogy azok, akik most Erec Jiszroélben élnek, miként mondhatják, hogy „ebben az évben itt vagyunk, a következő évben pedig Jiszroél földjén”?

Úgy áll a dolog – mint köztudott –, hogy a jelenlegi helyzetünk, hogy a nemzetek szolgái vagyunk, azaz a közöttük töltött száműzetésünk, nem okozza azt, hogy valóban a rabszolgáikként tekintsünk magunkra, ne adj' I-ten. Mivel a száműzetést a Teremtő rendelte el, mi ezt az égi rendelkezést szeretettel fogadjuk magunkra. Ezzel szolgáljuk az Örökkévalót, ahogy bölcseink mondják (Brochojsz traktátus 54): az embernek ugyanúgy kell áldania I-tent a rossz dolgokért, mint ahogyan a jó dolgokért is áldja Őt.

Miként mesterünk, Jojszef Karo rabbi írja a Sulchán Aruchban (Orách Chájim 222, 3): „Az ember köteles az elméje teljességével és lelke sóvárgásával áldani a rosszat, amilyen boldogan áldja a jót, mert a rossz I-ten szolgáinak boldogsága és üdve. Mivel szeretetből fogadta el azt, amit a Teremtő elrendelt, úgy fogja találni, hogy e rossz elfogadásával I-tent szolgálja, ami boldogságot okoz számára”.

Ilyen módon mindezt úgy tudjuk megvalósítani, ha magunkra fogadjuk a nemzetek közötti szolgaságot, azaz a száműzetést közöttük.

Ám ugyanez nem igaz arra a bánatra vonatkozóan, amit a gonosz vezetőktől és miniszterektől szenvedünk el, mégpedig az „Izrael” nevű rezsim vezetőitől, akik elrendelik, hogy töröljük el I-ten parancsolatait, áldott legyen Ő! Tiltakoznunk kell ellenük, és az elképzelhető legnagyobb áldozatokat szükséges meghozzuk, hogy teljesítsük Teremtőnk parancsolatait! Harcolnunk kell, és nem szabad hallgatnunk velük szemben, I-ten őrizz!

Viszont, ha hallgatunk, akkor ezzel azt mutatjuk, hogy elfogadjuk, hogy az ő szolgáik vagyunk, nem pedig – I-ten őrizz – az Örökkévaló szolgái!

Ahogy írva van (Példabeszédek 24:21): „Féld I-tent, fiam, és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj”. A kommentátorok ekképpen magyarázzák ezt a verset: az embernek elsősorban I-tent kell félnie, és csak azután a királyt, ám ha a király (vagy bármiféle vezető vagy rendszer) szembehelyezkedik I-ten uralmával, akkor az ilyen vezetőtől nem szabad félni, mert mindig az istenfélelem az első.

Ennek megfelelően magyarázhatjuk a hággádá idézett mondatát, amelyet két részre oszthatunk: az első rész, amely azt mondja, hogy „ebben az évben itt vagyunk”, azokról szól, akik a száműzetésben vannak a nemzetek uralma alatt. Ők valójában nem a szolgáik, mert szeretettel fogadják el I-ten rendeletét – hogy száműzetésben legyenek és várjanak, amig Ő meg nem váltja őket, tehát valójában ők egyedül a Teremtő szolgái.

Azonban az „ebben az évben rabszolgák vagyunk” szavak azokra utalnak, akik Erec Jiszroélben tartózkodnak, cionista uralom alatt. Ők azt mondják, hogy bár Erec Jiszroélben vannak, mégis rabszolgák, mert nem teljesítik megfelelőképpen a kötelességünket, hogy harcoljanak a „Izrael” gonosz rendszere ellen, és tiltakozzanak a vezetés helytelen útjai ellen, amelyek feldühítik I-tent. Ezzel átadják magukat nekik, hogy a rabszolgáik legyenek, és nem az Örökkévaló szolgái.

Azonban a következő évben, amikor I-ten megvált minket az igaz Messiás által, akkor szabadok leszünk!

*

"השתא הכא לשנה הבאה בארעא דישראל השתא עבדי לשנה הבאה בני חורין"

יש לדקדק בשינוי הלשון והכפל, וגם, הנהו דהוי השתא בארעא דישראל היאך יאמרו הם.

והענין, דהנה ידוע דמה שאנחנו השתא עבדי לאומות העולם, באמת לא נחשבנו להם לעבדים ח"ו, דכיון שכן גזר הקב"ה ואנחנו מקבלים עלינו דין שמים באהבה הרי בזה אנו עובדין להקב"ה, כמו שאמרו חז"ל (ברכות נ"ד ע"א) "חייב אדם לברך על הרעה כשם שמברך על הטובה", וכמו שכתב רבינו הבית יוסף בשולחן ערוך (או"ח רכ"ב ג') "חייב אדם לברך על הרעה בדעת שלמה ובנפש חפיצה כדרך שמברך בשמחה על הטובה, כי הרעה לעובדי ה' היא שמחתם וטובתם, כיון שמקבל מאהבה מה שגזר עליו ה', נמצא שבקבלת רעה זו הוא עובד את ה' שהוא שמחה לו", ע"כ לשונו הזהב והוא מהטור, וכל זה נוכל לקיים בקבלת עבדות אומות העולם עלינו.

אך לא כן כשאנחנו סובלים צער ממלכים ושרים רשעים, המושלים של ממשלת ישראל, שגוזרין עלינו לבטל מצות השם יתברך, שעל זה אנחנו מחוייבים למחות להם ולמסור נפשנו לקיים מצות יוצרנו וללחום כנגדם, ולא לשתוק להם ח"ו, ואם אנחנו שותקים להם הרי בזה מורים אנחנו שאנו מקבלים עלינו להיות להם לעבדים ולא ח"ו עבדי ה', וכמ"ש (משלי כ"ד כ"א) "ירא את ה' בני ומלך ועם שונים אל תתערב", וכמו שפירשו על זה: מקודם ירא את ה' ואח"כ ירא את המלך, אבל כשהמלך הוא מנגד למלכות השי"ת אין לירא ממנו. כי לעולם יראת ה' קודמת.

וזה שאמר "השתא הכא לשנה הבאה בארעא דישראל", קאי לאותן שנמצאים תחת ידי אומות העולם דלא שייך לומר השתא עבדי כי אינם עבדים להם רק מקיימים גזירת המקום באהבה. ומה שאמר "השתא עבדי" קאי על הנהו דגם השתא יתבו בארעא דישראל, מ"מ אומרים, נהי דגם השתא אנחנו בארעא דישראל, אבל השתא עבדי אנן, דכיון שאין אנו יוצאין ידי חובותינו ללחום נגד ממשלת ישראל הרשעים ולמחות להם על דרכיהם הרעים שמכעיסין להקב"ה, הרי בזה אנו מכניעים את עצמנו להם להיות להם לעבדים ולא עבדי ה'. אבל לשנה הבאה שיגאלנו הקב"ה על ידי משיח צדקנו, נהיה בני חורין.

ספר תפארת נפתלי על מועדים, מאת הרב הגה"צ נפתלי הירצקא האניג זצ"ל אב"ד שארמאש