ראש השנה - Újév ünnep‎

Rabbi Singer: Kötelességtan című könyv alapján

A Ros Hásana vagy újévi ünnep Tisri hó első és második napjára esik és a világ teremtésének évfordulója.

Azért mi zsidók egyházi célokra ezen évszámítással élünk és jelenleg a munkám írása idejében a világteremtés 5785 תשפ"ה évét számítjuk. Megemlékezés napjának יום הזכרון is neveztetik, melyen Isten megemlékezik jó és rossz cselekedeteinkről és ezek alapján ítéletet mond ránk, ki maradjon életben és ki haljon meg, mint azt az Isten igazságosságát magasztaló וּנְתַנֶּה תּוֹקֶף (U'Neszáne Tajkef) imában áhítatosan és bensőleg elmondjuk; 

Ezért ítélet napjának יום הדין is hívják, mert e napon Isten ítéletet tart az emberek fölött és érdemünk szerint határozza meg sorsukat.

A szentírás azon kivül יוֹם תְּרוּעָה kürtölés napjának is nevezi. Ha pedig szombati napra esik, mikor sófár nem fúvatik, זִכְרוֹן תְּרוּעָה, emlékeztetés a kürtölésre nevet visel.

Ez ünnepen tehát a lefolyt évi életünket szigorúan meg kell vizsgálnunk és ha hibásnak találjuk, igyekezzünk, hogy életünket megjavítsuk.

Buzgó imákban, leginkább a három részből álló muszaf-smóne-eszré imában kérjük a Mindenhatót, a Világ bíráját és a Világ uralkodóját, hogy ránk és hozzátartozóinkra שָׁנָה טוֹבָה boldog új évet hozzon. A zsidók újév estén ezen vagy a כְּתִיבָה וַחֲתִימָה טוֹבָה üdvözlettel köszöntik egymást.

*

תְּקִיעַת שׁוֹפָר A sófár fúvása

"S szólt az Örökkévaló Mózeshez: szólj Izrael fiaihoz, hogy a hetedik hónap Tisri első napjain legyen nektek szombati nyugalom, emlékezete a sófár harsogásának" (M. III. 23.)

A sófár kürtharsogással jelképezzük lelkiismeretünk ébredését, a nagy tudós Rámbám magyarázata szerint: Habár a sófár harsogását Ros Hásana napján Ábrahámmal kötött szövetségre זְכֹר בְּרִית (mely nevet az ערב ראש השנה nap visel), Izsák önfeláldozására עקדת יצחק, Izrael egyhangú hódolatára a Szináj hegyen történt kinyilatkoztatáskor - mégis a legszentebb ünnep különös kiemelésére rendelte a Tóra és mindazon utalás rejlik hangjában, mintha szólna: Ti eltévedtek, vizsgáljátok meg cselekedeteiket, Ti álmosak, ébredjetek álmaitokból! Emlékezzetek a Teremtőre ti gyarlók, kik a föld mulandóságai közepett megfeledkeztetek az igazság törvényeiről! Tekintsetek lelketekre és javítsátok meg életmódotokat és szakítsatok az erkölcstelen és vallástalan érzületekkel!

Isten szólt Izraelhez! "Szólaltassátok meg ראש השנה újév napján (mi már előzőleg Elul hónap minden napján a reggeli ima után eszközöljük a sófár harsogását) előttem a שופר hangját, hogy érdemetekül tudjam be Izsák ősatyátok önfeláldozási készségét és olybá veszem, mintha ti magatok feláldoztátok volna magatokat Istenért". És valóban mintha a harsona hangja fölrázná lelkiismeretünket, mintha fölriasztana álmunkból és szólna: Gondold meg, hogy halandó vagy!

Vallás parancsolta törvény mindkét nembeli zsidó lélekre, ifjú és öregre nézve egyaránt kötelezőnek tartja a 30 sófár hangot שלשים קולות áhitatosan meghallgatni.

A kürtölésre בעל תוקע csakis tiszta valláserkölcsös életű egyén bocsátható és vigyáznunk kell, hogy a sófár hiba, csorba vagy hasadék nélkül legyen, hogy tisztán hallhassuk fájdalmas, kérő, síró, zokogó hangjait, melyek bennünket áhitatra kelteni vannak hivatva.

*

Az újévi ünnepnek מוסף imarésze képezi e szent nap imarendjének jórészét, melynek שמונה עשרה imája három részre oszlik, melyek bővebben megokolják, hogy miért kell az ünnepet oly szentül megtartanunk.

I. מַלְכִיוֹת

Az első részben a szentírás tíz helyéről vett mondatok arra oktatnak, hogy ez ünnepen, mint a világ teremtése napján, hódoló tisztelettel emlékezzünk meg a világ Teremtőjéről és az Ő mindenre kiható világuralmáról. Hozzáfűződik még azon gyönyörű ima, melyben azért esedezünk, hogy mielőbb bekövetkezzék azon idő, melyben minden ember megismerni, tisztelni és imádni fogja a Világuralkodóját, az egy igaz Istent.

II. זכְרוֹנוֹת

A második részben a szentírás tíz helyéről vett mondatok arra utalnak, hogy Isten, ki a szíveket és veséket vizsgálja meg, mindent tud: az embereknek cselekedeteit, gondolatait, érzelmeit és hajlamait. Az emlékezet e napján megemlékezik minden teremtményéről, hogy megadja nekik az élet szükségleteit; meghatározza sorsukat, hogy a jövő évben jutalmazzon vagy büntessen, mindenkit érdeme szerint.

III. שׁוֹפְרוֹת

A harmadik részben szintén a szentírás tíz helyéről vett mondatok felemlítik azon eseményeket, ilyenek a sófár harsogása közt mentek végbe, vagy amelyeknek végbemenetelét a próféták szerint, majdan a sófár harsogása jelezni fogja, mikor elérkezik azon boldog korszak, mely után buzgó imádság epedez Izrael ajakán.

Ezen imának áhítata belelopódzik a szívekbe s a fiatalok az erkölcsös életbe vetett hittel, az öregek az utánuk jövő generációhoz fűzött reményekkel indulnak az új évnek eléje.

*

תַּשְׁלִיך - A táslich szertartás

Újév ראש השנה első - ha szombatra esik, akkor második - napjának délután a מנחה ima után a תשליך szertartást végezzük. Ez abban áll, hogy a község összes tagjai kimennek valamely folyó, vagy állóvízhez, vagy ezek hiányában egy kúthoz és ott az előirt taslich-imát elmondják.

Ezen ima a bűnbánásra és megjavulásra ösztönöz bennünket és utal Isten irgalmasságára, aki vétkes és bűnös teremtményeinek nem halálát, nem elkárhozását, hanem megtérését és boldogságát kívánja. Víz mellett azért történik e szertartás, hogy a gyorsan folyó vízben életünk mulandóságát lássuk jelképezve, hogy minden nap tartsuk magunkat készen a nagy útra, mert nem tudjuk, mit hoz a holnapi nap! és úgy töltsük életünk napjait, hogy magunknak és más teremtményeknek javára, Istennek pedig dicsőségére váljunk.

Az ima végeztével a gyermekek kenyérmorzsákat vetnek vízbe, (a legcsekélyebb szokás מנהג sem megvetendő, mindegyik ősidőktől ránk marad szokásnak erkölcsi alapja van), hogy ezek a morzsák a halaknak táplálékul szolgáljanak. Ezzel azt akarjuk kimutatni, hogy jótéteményeket ne jutalom, hála és dicséret reményében, hanem csakis szívünk sugallatára gyakoroljunk, miként ezt az általunk táplált néma halaktól sohasem várhatjuk.