Tecáveh Zachor - תצוה זכור

A következő szavakat a szatmárnémeti Joel Teitelbaum rabbi szájából hangoztak el az 5717/1957-es purim napján.

Teitelbaum rabbi a következő kérdést tettel fel:

Bölcseink azt mondják, hogy bármely nemzetből származó személyt, aki zsidóvá akar válni, el kell fogadni (természetesen, ha minden háláchikus követelmény teljesül), ez alól egyetlen kivétel van, az, aki Ámálék magvából származik. Csakhogy – folytatta rabbi Teitelbaum –, ez nem mond ellent a Talmud (Szánhedrin traktátus 96b) szavainak, melyek szerint Hámán leszármazottai, aki pedig Ámálék leszármazottja volt, Tórát tanítottak Bné Brákban?

Teitelbaum rabbi a Magyarországi Ortodox Közösség budapesti Kazinczy utcai irodájában, rabbikkal és más prominens személyekkel. A kép egy találkozó alkalmával készült, egyen a sok közül, amelyen megvitatták, hogy miként lehetne segíteni a nácik elől megszökött, a szomszédos országokból Magyarországra érkezett zsidókon, és hogyan lehetne még többet megmenteni. Ez természetesen Magyarország náci megszállása előtt történt 5704-ben (1944. március)

Teitelbaum rabbi így válaszol:

Tudjuk, a szent Zohár tanításával összhangban, hogy a zsidó nép között ott vannak az erev ráv* tagjai, akik Ámálék utódai, és folyamatosan rengeteg bajt okoznak a zsidó népnek (Klál Jiszroél). Igen-igen nehéz megérteni, hogy ők, a mai erev ráv, akik mind zsidó otthonokban születtek, hogyan lehetnek Ámálék leszármazottai?

Az Or HáChámá** azonban megmagyarázza, hogy a lelkük (nesomojsz) a kulcskérdés, amely Ámálék természetével bír, annak ellenére, hogy zsidó családba születtek.

Eszerint elmondható, hogy amikor Bölcseink azt állítják, hogy Hámán leszármazottai Tórát tanítottak Bné Brákban, akkor ez azt jelenti, hogy e jeles rabbik a Szent Szellem (Ruách Hákojdes) segítségével látták, hogy ezeknek a Tóra tanítóknak a lelkei Hámán leszármazottainak a lelkei voltak, amelyek megtisztultak azáltal, hogy a zsidó népbe inkarnálódtak (gilgul), és igazi Tóra-tudósok és tanítók lettek.

Azonban azok között, akik Tórát tanítanak a közönségnek, vannak igazi ámálékiták is. Lelkük Ámáléktól származik, és a zsidó nép rengeteg bajt szenved el általuk és miattuk – mindazon Tóra-tudósoktól, akik Ámálék magvából származnak, és akik kart karba öltve járnak a hamisítatlan eretnekekkel, I-ten óvjon meg minket!

Ám puszta szemmel vizsgálva lehetetlen különbséget tenni közöttük – azok között, akiknek az ámáléki lelke megtisztult, ezáltal teljesen igazzá váltak, és azok között, akik amálékiták maradtak. Egy külső szemlélő mindannyiukat teljesen szentnek (kuláj kájdes) látja.

Valóban, két típus van azok között, akik Tórát tanítanak a tömegeknek: az igazak, és az ámálékiták, akiknek az arcán felismerhetetlen valós mivoltuk, mert az Átkozott Hámán ugyanúgy néz ki, mint az Áldott Mordecháj. Csak I-ten segítsége és kegyelme által lehet tehát tőlük megmenekülni.

*

Eleddig Teitelbaum rabbi szavait idéztük. Úgy tűnik, purim napján Teitelbaum rabbi megengedte magának, hogy Hámán fiai és a mai Bné Brák egyes Tóra-tanárai között feltételezett kapcsolatra utaljon. Egy olyan városéra, amely már akkor, alig néhány évvel a szent Cházon Is halála után, elkezdett hanyatlani, jóllehet egyes politikusok máig a „Tóra egyetlen városaként” hirdetik, ahonnan a zsidó világ állítólag „új Tórát” kap, mégpedig a cionista rendszerrel és más igazságtalanságokkal összefüggésben, és ahol nem szabad kérdéseket vagy kétségeket felvetni egyes ott élő „g’dojlim” (tórai óriások, valójában sokkal inkább a nevüket használó politikusok) döntéseivel kapcsolatban, még akkor sem, ha azok nem egyeznek a korábbi, valódi rabbi-óriások döntéseivel.

* Az erev ráv fogalma először a 2Mózes 12:38-ban jelenik meg: „És vegyes sokaság vonult fel velük” (Egyiptomból).

Az erev ráv tagjai Izrael fiaival tartottak a sivatagban, és számos rossztett, így az Aranyborjú bűnének elkövetésére buzdították őket. A kifejezést azóta is használják azokra a belülről érkező csoportokra, akik a zsidó népet a Tóra útjáról való letérésre sarkallják, és a nemzet gyengéit bűnökre és hitehagyásra vezetik.

Jelenleg itt, Magyarországon is szenvedünk egy nagyon erős (természetesen anyagiakban, nem szellemi értelemben) ámálékita – erev ráv szektától, akik közösségeket és zsinagógákat lopnak, és a Tóra útjáról letérve számos további igazságtalanságot követnek el. Ez a szekta különböző trükkökkel és eszközökkel buzdítja és rángatja a gyengéket az általa járt görbe utakra, ráadásul úgy tesz, mintha az egész magyar zsidó közösséget (és a világ zsidóságát) képviselné.

** Or HáChámá, kommentár a Zohárhoz, Ábrahám Ázuláj rabbi (elhunyt 5404/1643) tollából.