Chajé Szarah - Ki volt az első ortodox? חיי שרה

A parsénkban (23, 1) ez áll:

“És volt Sárának élete százhuszonét év, ezek Sára életének évei.”

Rashi úgy magyarázza, hogy az utolsó mondat, „Ezek voltak Sarah életének évei”, azt jelzi, hogy az ő évei mind egyformán jók voltak. Hillel Lichtenstein krasznai rabbi (5739/1979) így ír erről Kávanász Hálev című könyvében:

Tudvalevő, hogy a híres szétválást (Teilung, amelyet Magyarországon a Chaszam Szofer tanítványai hajtottak végre, melynek során az igazak és az istenfélők szétváltak a gonosztevőktől) kezdetben egyes vezetők és igazak elleneztek. Véleményük szerint sok olyan közepes ember van, aki két vélemény között ugrál ugyan*, de legalább a szombatot tartja. Sok fiú ezen emberek fiai közül pedig így egyre közelebb kerül az istenfélő emberekhez, akik pozitív hatással vannak rájuk.

Ha azonban az istenfélő emberek végképp elválnak tőlük, akkor mindannyian a szekuláris világhoz fognak csatlakozni, és végül elvesztik a Tórával való kapcsolatot és a parancsolatainak betartását. Ebből a helyzetből következően nagy felelősség hárul ránk, hogy megmentsük őket, és ki tudja, hogy nem pont ezt követeli-e Isten tőlünk.

Minden rabbi, Magyarország nagy Tóra vezetői 5626-ban (1866) összeültek Pest városában, hogy megvitassák ezt a témát.

Magyarország e Tóra óriásai mind olyan döntést hoztak, amely elnyerte a galíciai zsenik és igazak tetszését is, mint a szent belzi rabbi, és a szent újszandeci rabbi a Divrei Chaim szerzője és sokan mások. A döntés szerint el kell válni a gonosztevőktől, minden városban és faluban meg kell alapítani egy haredi közösséget, mászkilim (“felvilágosult”) és református elemekkel való keveredés nélkül, rothadjon meg a gonoszok neve.** Elfogadták mindezt magukra és magzataikra nézve, és tették ezt Meszirusz Nefes-el (lélekáldozat).

Vénektől hallottam, hogy egyes helyeken a reformátusok (neológok) voltak többségben, a haredi csoport pedig szegény volt, és nem volt elegendő pénze egy külön közösség létrehozására és finanszírozására, ezért a harediek (ortodoxok) hetente kétszer böjtöltek. Az étkezésre szánt pénzt pedig, amit szó szerint a szájuktól vontak meg, a különálló közösség alapítására adták.

Chaszam Szofer a Parshah Emor-ban*** a Tóra azon alapszabályát hangsúlyozza, hogy bár létezik egy olyan elképzelés, hogy nem kell teljesen eltávolítani a gonoszokat, mert talán sikerül őket közelebb hozni a Tórához, ám abban az esetben, ha ez a kapcsolat veszélybe sodorhatja az igazakat, akkor tilos velük bármiféle kapcsolatot fenntartani.

Ez a mondat volt az alapköve a Chaszam Szofer tanítványainak, ezzel az erővel felvértezve alapították meg és emelték fel a magyarországi ortodoxia nagyszerű tervét, amely végül megmentette az egész országot.

Már többször említettem, hogy az első ortodox Sára volt, aki viselkedésével elszakadt a gonosztevőktől, ahogyan a Tórában meg van írva, amikor látta Jismael rossz viselkedését, azonnal így szólt Ábrahámhoz: “Kergesd el ezt a szolgálót és fiát, hogy ennek a szolgálónak a fia ne örököljön az én fiammal, Izsákkal.” (1Mózes 21, 10), mivel nagyon aggódott amiatt, hogy Izsákra negatív hatással van, hogy együtt van Jismaellel.

Még azon aggodalmak sem akadályozták meg Sárát, hogy kiűzze és eltávolítsa Jismaelt, hogy ez végleg a jó út elhagyására késztethette volna őt. Sára látta Jismael útjainak romlottságát és ebből kifolyólag az Izsákkal való kapcsolat súlyos veszélyét.

Talán éppen az a félelem, hogy Jismael teljesen elhagyja a jó utat, okozta azt, hogy „de a dolog nagyon bántotta Ábrahámot a fia miatt” (uo. 11) Úgy gondolta, hogy túl nagy felelősség távol tartani Jismaelt, mert ez még több gonoszságra késztetheti.

De Isten azt mondta Ábrahámnak: “Ne bántson ez téged a fiú miatt és a szolgálód miatt, és mindenben, amit neked Sára mond, hallgass az ő szavára” (uo. 12) Rashi így magyarázza: hallgass Sára szent szellemére, mivel Ábrahám alacsonyabb rendű volt Sáránál a próféciák tekintetében.

Ebből azt tanuljuk, hogy a szent szellem (Ruach HaKodes) így szól: tarts távolságot a gonosztevőktől, akik megronthatják és elpusztíthatják Jiszrael szőlőjét.

Ennek megfelelően már tudjuk magyarázni az idézetet:

Első pillantásra úgy tűnik, hogy Sára ősanyánk a kemény erő (Gevura) tulajdonságát használta fel Jismael eltávolítására, hiszen súlyos büntetés volt Jismaelnek, hogy kiűzték Ábrahám házából, amely lelki szintjét is leronthatta.

De az igazság az, hogy Sára nem durvaságból tette. Éppen ellenkezőleg – a Klál Jiszrael iránti szeretete és az irgalmasság vonása vezette őt erre a tettre, mert megértette, hogy ha Jismael és Izsák együtt marad, az nagy valószínűséggel ahhoz fog vezetni, hogy Jismael negatív hatással lesz Izsákra, vagy Izsák gyerekeire.

És ezért a Tóra ad nekünk tanúbizonyságot: „Ezek voltak Sára életének évei”. Ahogy Rashi mondja, az ő évei mind egyformán jók voltak. Vagyis, hogy ne gondoljuk, hogy az évek alatt változott Sára viselkedése (jelleme), mivel életének minden napján kedvesen viselkedett (Chesed), ahogy chazal, a bölcseink mondják**** “Ábrahám megtéríti a férfiakat, Sára pedig az asszonyokat”. De lehetséges, hogy Jismael kiűzése esetén az erő (Gevura) útján járt el?

A Tóra azt mondja, hogy ez nem így van. Minden éve egyformán jó, és Jismael kiűzése is hozzátartozott a belső kedvességéhez (Midát HaChesed), hiszen ezen keresztül gyakorolt kedvességet és jóságot az egész zsidó nemzettel az örökkévalóságig.

* I. Királyok 18, 21

** Példabeszédek 10, 7

*** https://www.tjhungary.com/blog/emor-

**** Midrás Rabbah 1, 84, 4