Emor - אמור

A hetiszakasz (21, 1) így kezdődik:

"És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és mondd nekik: Halott miatt ne tisztátalanítsa meg magát népe között."

Moshe Sofer rabbi, akit Holy Chassam Sofer néven ismernek, Tórász Majse című könyvében ezt írja:

Magyarázhatjuk egyfajta utalásként: Áron a főpap szokása (Midah) volt szeretni a békét és törekedni rá, ezzel közelíteni az embereket a Tórához. Akik ezt az utat követik, megérdemlik, hogy "Áron fiainak" nevezzék őket. (Nem csak a papokat - Kohanim - hanem minden Tóra-tudóst, aki befolyással van az emberekre, és békés módszereket alkalmaz, hogy közelebb hozza őket a Tórához).

A Chassam Sofer folytatja:

A Talmud (Szánhedrin 107b) ezt mondja: "A bölcsek azt tanították: Mindig a bal kéz űzze el a bűnösöket, a jobb pedig közelítse őket, ellentétben Elizeus prófétával, aki két kézzel taszította el Géházit." Ez azt jelenti, hogy a bűnösöket nem szabad teljesen kizárni, mert talán sikerül visszahozni őket a Hásemhez és a Tórához

Ha azonban fennáll annak a veszélye, hogy ezek a gonoszok megtévesztik és félrevezetik más tisztességes, istenfélő emberek szívét, akkor kötelesség “tövist metszeni a szőlőből". Ebben az esetben nem számít a fent említett gondolat, vagyis, hogy van rá esély, hogy a bűnös visszatér. Nem szabad mások lelkét veszélyeztetni azzal, hogy azt feltételezzük, a bűnös egy nap talán visszatér és csuvát fog csinál.

Mindaddig, amíg az ilyen bűnösöket nem különítik el, a többiek veszélyben vannak.

"Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz", Áron viselkedését kell követni, ami azt jelenti, hogy szeretni kell a békét, törekedni a békére, és közelebb hozni az embereket a Tórához.

Ahogy bölcseink mondják erről a versről: "figyelmeztetsd (intsd) a felnőtteket, az ifjakkal kapcsolatban", ami azt jelenti, hogy azok a felnőttek, akik Tórában és a micvákban teljesek, törődni fognak az “ifjabbakkal”/tapasztalatlanabbakkal (pl. akiknek csak kevés micvája és jó cselekedete van.)

Azonban nem szabad tévesen azt gondolni, hogy a béke szeretetének és fenntartásának jegyében még akkor is közelebb kell hozni minden távol lévőt, ha ez a közeledés (kiruv) árthat másoknak. Ezért zárul így ez a rész: “…ne tisztátalanítsa meg magát népe között", azaz: egyetlen lélek miatt, amelyről azt gondolod, hogy talán ki fogod tudni szabadítani a bűnökből és talán csuvát fog csinálni, ne sodord olyan helyzetbe a népedet - akik betartják a Tórát- melyben mindannyian beszennyeződhetnek.