Behár - בהר

A parsánkban (25, 35) ez áll:

"Ha elszegényedik testvéred és lehanyatlik keze melletted, támogasd őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy élhessen melletted."

A Midrash ezt mondja:

Ez az, ami meg van írva (Példabeszédek 11, 17), hogy "a kedves ember jót tesz a lelkével"

*

Rabbi Yaakov Josef Ginz (meghalt 5685/1925) hajdúböszörményi rabbi Harei Beszamim című könyvében így fogalmaz:

Azt mondhatjuk, hogy az ember viselkedése, és természete az, hogy amikor jó helyzetben vannak, a siker napja süt rájuk, gazdagság van a otthonukban, nem húzódnak el kiállni a szegények oldalán, hogy vagyonukból adjanak, segítséget és támogatást nyújtsanak nekik.

Amikor azonban a világ menete megfordul (ne adj I-ten) és a szerencséjük alászáll, akkor első dolguk az, hogy bezárják a kezüket szegény testvéreik előtt, és nem nyújtják ki kezüket nemzetük szegényei felé. Aggódnak a holnapért, hogy ha másoknak is adnak kevés megmaradt vagyonukból és pénzükből, akkor (mondják) mi marad nekik holnapra? Talán nem lesz mit enniük, nem fogják tudni a háztartást a megszokott színvonalon vezetni, és aggódnak, hogy ne károsítsák meg magukat még jobban.

De valójában ez a hozzáállás tévedés. Nem helyes így viselkedni. Ellenkezőleg: abban az esetben, amikor pozíciójuk nem olyan jó, helyzetük nem olyan kápráztató, mint azelőtt, kötelesek - még alacsony pozíciójukban is - keresni, hogyan lehetnek mások javára. Nagy a büntetése annak, aki elfedi szemét (figyelmen kívül hagyja) a jótékonyság elől. Mindenkinek, még az adományból élő szegényeknek is adniuk kell saját lehetőségeik szerint azoknak, akik szintén adományból élnek.

Ezt az attitűdöt nagyon szereti Hásem, ahogy Kszáv Szofer kifejtette a Zsoltárok (41, 1) versét: „Boldog, aki a szegényekre gondol; rossz időkben Hásem megóvja őt a bajtól", aki segít a szegényeken, még akkor is, ha nehéz időket él át (anyagilag), különleges védelmet kap Hásemtől.

Valójában ez a Chászidusz midájának (a jámbor viselkedésnek) a lényege, hogy az ember állandóan arra törekedjen, hogy szívességet tegyen a lelkével, hogy kiérdemelje a szellemét, és nem aggódjon az anyagi javak elvesztése miatt.

*

Ahogy a szent könyvekben írják: Báál Sem Tov miért nevezi tanítványait „Chászidim”-nak (jámborok) és nem más néven, például „Cádikim” (igazságos), vagy „Vaszikin” ( alázatos emberek, akik szeretik a micvákat)?

A Báál Sem Tov erre a kérdésre a Gemara (Talmud, Tractate Niddah 17a) szerint válaszolt: Ha egy terhes nő (levágott) körömre lép, az károsíthatja a magzatát. Három kategória van megkülönböztetve a köröm eltávolításával kapcsolatban:

Aki elégeti őket, az jámbor, aki eltemeti őket, igaz (kevesebb, mint egy jámbor), aki pedig egyszerűen odadobja őket, ahol valaki rájuk léphet, az gonosz.

A különbség köztük az, hogy a jámbor a tűz által teljesen megsemmisíti őket,  az igazak befedik őket (de továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy a körömdarabok fedetlenek maradnak), a gonoszok pedig egyszerűen nem törődnek azzal, hogy másokat veszélybe sodornak.

Tosfos (kommentár a Gemara-hoz) kifejti, hogy az, aki elégeti a körmét, jámbor, mivel a "Sefer HaAruch" azt írja, hogy a körmök elégetése, valamint minden, ami a testből származik, árthat az embernek. A jámbor, Chaszid többet törődik másokkal, mint önmagával: elkerülje a várandós nő esetleges veszélyeztetését, bár lehet, hogy egyetlen kismama sem fog a körömdarabra lépni.

Ezt a fajta magatartást – zárta le a Báál Sem Tov –, hogy feláldozza magát mások javára, úgy döntöttem, hogy a népem szívébe helyezem, ezért neveztem őket Chászidim-nak (jámborok).

Aaron Fried hajdúböszörményi rabbi (Ginz rabbi elődje) így magyarázta Zkán Aaron című könyvében, a Gemara a Tractate Bava Kama 30a-ban:

"Rav Yehuda azt mondja: Aki jámbor akar lenni, annak figyelnie kell a Nezikin traktátus dolgait, nehogy kárt okozzon másoknak." A Gemara e szavaiban ugyanazt találjuk: a chászid lét lényege, hogy ne okozzunk kárt, vagy bánatot a másiknak. Eddig Fried rabbi szavai.

Ginz rabbi így folytatja :

A fentiekből egyértelműen látszik, hogy az embernek edzeni kell magát, hogy elsajátítsa azt a tulajdonságot, hogy jót tegyen másokkal, még abban az esetben is, ha ez valamilyen kárt okozhat neki, hiszen a legfontosabb, hogy jót tegyen és megtisztítsa a lelkét (Neshomoh). (és ezt a megtisztulást a másokkal való kedves viselkedésen keresztül érjük el)

És most visszatérve a parsánkhoz: "Ha elszegényedik testvéred és lehanyatlik keze melletted", a "melletted" azt jelenti, hogy a helyzeted hasonló, csakúgy mint ő, szintén nehéz helyzetben vagy, ami valójában a szegény testvérévé tesz téged. De még ilyen helyzetben se gondold magadban, hogy jobb lesz megtartani a pénzed magadnak és a családodnak, és nem kell segíteni a másik szegényen, hanem „Fenn kell tartanod őt”, még akkor is, ha csak csak nagyon keveset tudsz adni, hogy támogasd és megmentsd.

Mert az a tulajdonság, ami a Mindenható szemében dicséretre méltó, az, ha valaki kedvességet tesz a lelkével, segít másokon, még akkor is, ha ez testi és anyagi számlájára írható.

Ezért hozza a Midrás ezt: ”a kedves ember jót tesz a lelkével", aki jobban törődik a lelkével, mint a testével és a pénzével, az a kedves ember, megérdemli, hogy chászidnak titulálják. (A Chesed kedvességet jelent, ami a Chasid szó ugyanazon gyökéből ered.)