Ki Szisza - כי תשא

I-ten imádása bálványimádással vegyítve a világ végéhez vezető út.

A pársában az van írva (32:19), hogy

„És volt, midőn közeledett a táborhoz és látta a borjút és a táncot, akkor felgerjedt Mózes haragja, ledobta kezeiből a táblákat és összetörte azokat a hegy alján”. 

Dov Löblovits, Kiskőrös rabbija (elhunyt 5696/1936), Dibüvé Chén דיבובי חן című könyvében e kapcsán a következőt kérdezi:

Akkor valójában Mózes a tábor közelében volt, és nem a hegy alján?

Mire ezt válaszolja: 

A „hegy alján” szavakat úgy is értelmezhetjük, hogy „a világ helyett”, azaz Mózes azért törte össze a táblákat, hogy megakadályozza a világ megsemmisülését.

A Tórában a „hegy alján” szavak a szent nyelven így hangoznak: „táchász há'hár” תחת ההר. Nos, a „táchász” jelenthet „helyett”-et, vagy „helyettesít”-et is, a „hár”, hegy szó pedig a „világ” jelentést is hordozhatja, ahogy azt a következő versben is találjuk (Ézsaiás 11: 9): „Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet a Teremtő ismerete, ahogyan a tengert víz borítja”. A próféta szavai alapján nem túlzó a kijelentés, miszerint az egész föld hegynek is nevezhető.

Ilyen módon, ha Mózes nem törte volna össze a táblákat, Jiszroél népe talán azt gondolhatta volna, hogy lehetséges két különálló világot egyesíteni, jelesül bálványokat imádni, egyszersmind I-tent is imádatban részesíteni.

Csakhogy a történelem azt mutatja, hogy ez lehetetlen. A legtöbb háború, amit a zsidó nép a zsidó nemzeten belül a vallással kapcsolatban vívott, azokkal folyt, akik csak félig voltak zsidók*. Ahogy ez a Második Templom időszakának kezdetén is így volt, és később is.

Amiként a Tóra átadásakor I-ten, a Szent, azt mondta Jiszroélnek, hogy ha nem fogadjátok el a Tórát, itt temetlek el benneteket, mert a Tóra nélkül nem állhat fenn a világ, ugyanúgy nem létezhet a világ arra a gondolatra építve, hogy lehetséges a bálványimádást egyesíteni a Teremtő imádatával.

Pontosan ezért volt szükség arra, hogy Mózes összetörje a táblákat, és Jiszroél népe belássa, hogy a kettőt lehetetlen egyesíteni, és így válik lehetségessé, hogy a napok végén (a végső időkben) a nemzetek megtanulják Jiszroél népétől, hogy egyedül Istent imádják. Ezzel beteljesül a Teremtés célja.

Ám ha az az eltorzult vélemény, hogy a kettő egyesítése lehetséges, háborítatlan maradt volna Jiszroél népében, akkor a világ nem létezhetne, mint ahogyan akkor sem, ha Jiszroél egyáltalán nem fogadta volna el a Tórát.

Ezért Mózes mesterünknek választania kellett: vagy összetöri a táblákat, vagy a világ visszatér a káosz állapotába. Mózes arra a következtetésre jutott, hogy célszerűbb összetörni a táblákat, mintsem a világ megszűnését okozni. I-ten pedig, áldott legyen Ő, egyetértett vele, és azt mondta neki: „Egyenes legyen az erőd (azaz kifejezte az elismerését és köszönetét) a táblák összetöréséért”.

Erre a gondolatra utalnak az „és összetörte azokat a hegy alján” szavak – ahelyett, hogy a hegy, azaz a világ pusztulását okozta volna, Mózes helyénvalónak találta a táblák összetörését, ezáltal a világ létezésének biztosítását.

* azaz azok a zsidó származásúak, akik módosítani, eltorzítani, esetleg egyenesen elhagyni kívánták a szent Tórát vagy annak egyes részeit.

*

I-ten imádata nem járhat együtt a bálványok imádatával. Könnyű nem imádni az előző generációk bálványait, ahogyan hevesen agitálni sem nehéz ellenük. De a mi dolgunk, küldetésünk, feladatunk az, hogy felismerjük a mai bálványokat, elhatárolódjunk tőlük és elutasítsuk őket. Ekképpen el kell utasítanunk a cionizmust (akár háredi köntösben is), a neologizmust, a chábád ideológiát, a messiásizmust és hasonlókat. Ez a mi feladatunk, minden zsidó, férfi és nő feladata, és különösen nekünk, magyar zsidóknak, akiknek a vezető rabbijai a kezdetektől fogva a megalkuvást nem ismerő Tóra-szemléletükről és kiélezett érzékelésükről voltak ismeretesek, amellyel a legkisebb eltérésekre is felfigyeltek. Az ő útjukat kell követnünk, ami a Tóra igaz útja, ezáltal I-ten megsegít és megáld bennünket minden szükséges áldással.