Vájákhél - ויקהל דברי דוד

A gonosz célú „béke” a világ pusztulását eredményezi

A pársa így kezdődik (35:1):

„És Mózes egybegyűjtötte Izrael fiainak egész gyülekezetét”.

A versről (Zsoltárok 26:5): „Gyűlölöm a gonoszok gyülekezetét, nem ülök le a bűnösök közé”, írja a Jálkut Simoni midrás-gyűjtemény: Melyik gyülekezetet gyűlölöm? „összegyülekezett a nép Áron körül és mondták neki: Kelj fel, készíts nekünk Istent” (2Mózes 32:1), valamint „Korách pedig összegyűjtötte ellenük az egész közösséget” (4Mózes 16:19). De melyik gyülekezetet szeretem? „És Mózes egybegyűjtötte” (a mi pársánk), valamint „Akkor összegyűjtötte Salamon” (I. Királyok 8:1, amikor Salamon király felépítette a templomot Jeruzsálemben)*.

Dovid Zalcer rabbi Divré Dovid című könyvében a béke tulajdonságának szükségességéről és fontosságáról beszél. Ugyanakkor kijelenti, hogy nem szabad mindenáron békére törekedni, ugyanis néha a béke káros is lehet:

„Előfordul, hogy vannak emberek, akik békéről és egységről beszélnek, de fő szándékuk nem a béke, nem ennek elérése a céljuk és törekvésük. Ehelyett azon mesterkednek, hogy egy rossz szokást vagy olyasmit hajtsanak végre, ami nem helyes. Miután egyikőjük sem tudná egyedül végrehajtani a tervét, mivel kisebbségben maradna, ezért összefognak, hogy egyesült erővel képesek legyenek végrehajtani azt, amit elhatároztak. A béke oka ekkor valamely gonosz cselekedet.

Az ilyen békét nem szereti I-ten, ahogy a vers mondja: „Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, amit ez a nép összeesküvésnek mond” (lóson hákojdes: קשר „keser”, amely összeesküvést, csomót, kapcsolódást jelent)**.

Mert, ha sok ember pusztán azért egyesül, hogy gonosz cselszövéseket kövessen el, kapcsolatuk nem lehet tartós kapcsolat, csak a gonoszok társulása, és ahogy a Talmudban (Misna Szánhedrin 8:4) írva van: „A gonoszok egyazon helyre gyülekezése ártalmas számukra és ártalmas a világra”. Bár általában véve a gyülekezés jó dolognak számít, ám ez csak az igazak összegyülekezésére áll, nem a gonoszokéra.

Ugyanez volt a helyzet a torony nemzedékében***, ugyanis jóllehet mindannyian összesereglettek egy társaságot alkotva, „egy nép voltak egy nyelvvel”, és első pillantásra együttlétüket kívánatos viselkedésnek lehetne tekinteni, ám valódi szándékuk nem a békére irányult, csupán azért egyesítették erejüket, hogy ezáltal „semmi, amit esetleg tervbe vesznek, ne legyen elérhetetlen számukra”, és „így kezdtek el cselekedni”. Egyedül azért fordultak egymás felé békében, hogy ezáltal végrehajthassák gonosz terveiket, és ezért mondta a Teremtő: „Menjünk hát le, és zavarjuk össze a nyelvüket”. Mert a béke ugyan elengedhetetlen a világ létezéséhez, de az olyan béke, amelyet gonosz szándékra használnak fel, annak pusztulását eredményezi”.

Dovid Há'Kohén Saltzer rabbi, a munkácsi Bész Din (rabbinikus bíróság) vezetője, elhunyt 5668/1908.

* A fordítás más nyelvekre más lehet, „összegyűltek”, „összeverődtek” stb., azonban a loson hákojdesben valamennyi idézett versben a káhál קהל gyök szerepel, ezért a Jálkut kapcsolatot talál közöttük.

** A Talmud (Szánhedrin 26a) részletesen kifejti az említett szavakat, és elmondja, mi áll mögöttük:

Ezeket a verseket Ézsaiás próféta mondta Ezékiás királynak, Sébnáról és népéről, akik megegyeztek, hogy Jeruzsálemet átadják Szennácherib asszír királynak. Ezt a cselekedetet tilalmasnak tartották, mivel Szennácherib káromolta I-ten nevét. Ezékiás királynak azonban ennek ellenére kétségei támadtak, hogy talán, mert Sébna, aki egy nagyra becsült tórai vezető volt és a népével együtt a többséget alkották, ezért el kellene fogadnia a véleményüket?

Ézsaiás próféta ekkor így intette Ezékiást: „Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, amit ez a nép összeesküvésnek mond” (Ézsaiás 8:12). Vagyis ez gonosz emberek összeesküvése, és a gonosz emberek egybegyülekezése nem számít. (Ezért, bár számbeli fölényben vannak veled és a népeddel szemben, mégsem számítanak többségnek.)

*** Mózes első könyvének 11. fejezete. A következő idézetek onnan származnak.