Lech-Lecha לך לך, זכרון מנחם, הרב מנחם צבי ראזענבורג‎

Lót és a Teilung Magyarországon

A parsában (a 13. fejezet) Ábrahám és Lót vitájáról olvashatunk.

A Zichron Menachem című könyvben olvasható, Rabbi Menachem Tzvi Rosenberg (Szilágynagyfalu, elhunyt 5671/1911) gondolatai, melyben összefüggésbe hozza a szakaszt a magyarországi zsidó frakciók akkori helyzetével. *

Íme a szavai:

A szakaszhoz írt kommentárom a hazánkban tapasztalható, Izrael táborán belüli megosztottságra való tekintettel írom, mely három részre szakadt:

Az egyik rész azon istenfélő emberekből áll, akiket ortodoxnak neveznek, a másik rész azokból, akik két lovon, a status quo-n ülnek, a harmadik pedig a törvényszegőkből, a Fortschrittler-ekből (progresszív, neológ).

Korunk Tóra vezetői kijelentették, hogy a status quo talán rosszabb, mint a neológ irány, mert a képmutatás palástjába burkolózik, ami károsabb, mint a nyílt bűnözés. És mivel a status quo az ortodoxok köntösébe bújt (istenfélő embereknek mutatkozva), ezért ellenük is harcolni kell, ami a neológok megerősödését okozza.

Ha a status quo azért jött volna, hogy Isten és az Ő hőseinek segítségére legyen, akkor az egyetlen háborúnak amit meg kell vívnunk csak azok ellen kellene szólnia, akik nyíltan pusztítják a judaizmust.

Az egyik hamis érv, amit a törvényszegők felhoznak ellenünk, hogy vigyázni kell arra a földre, ahol élünk, vagyis hazafiasnak kell lenni, és az anyaország (Voterland) megerősítésére kell törekednünk. Ezt az érvet használják fel, hogy eldobják maguktól a hitet, és a népek útjait kövessék azok viselkedése és tettei szerint.

Az igazság az, hogy ez teljes tévedés. Kétség nem férhet ahhoz, hogy mi hazafiasabbak vagyunk náluk. Logikus módon: mi megtartjuk a Tórát, és a Tóra azt parancsolja, hogy törekedjünk a város és a királyság (állam) jólétére, ** és ezért nyilvánvalóan ezt is tesszük, hiszen a Tóra szavai értékesek számunkra.

De nem így van ez azoknál a törvényszegőknél, akiknek nincs hitük és nincs Tórájuk, vagyis semmi sem készteti őket hazafiasságra, csak azért viselkednek így, mert emberi megértésük ezt diktálja. Az emberi gondolkodás megváltozhat (és elvetik a hazaszeretetüket).

Rosenberg rabbi hasonlóságot fedezett fel ezen helyzet és Ábrahám Lóttal folytatott vitájának történetében.

A kánaániták és más nemzetek híresek voltak utálatosságaikról. Ha Lót valóban csatlakozott volna Ábrahámhoz, akkor együtt tudtak volna háborút vívni a kánaániak utálatosságai ellen. Lót azonban inkább a status quo-t választotta, egyszerre két lovon akart ülni, és azzal érvelt, hogy hazafinak kell lennie és a föld jólétét kell keresnie.

Az a tény, hogy Lót – ürügyeivel élve – nem csatlakozott Ábrahámhoz, megakadályozta Ábrahámot abban, hogy hadjáratot indítson a kánaániták utálatosságai ellen, ami végül oda vezetett, hogy „…a kánaánita és perizita akkor az országban lakott” (13, 7), és még jobban megerősödtek, hogy folytassák útjaikat, mert a héberek táborán belül megosztottság uralkodott. (Rabbi Rosenberg Ábrahámot és népét az ortodoxokhoz, a nemzeteket a neológokhoz, Lótot pedig a status quó-hoz hasonlítja).

És ezért Ábrahám azt mondta Lótnak (uo. 8-9), hogy “testvérek vagyunk”, de csak akkor lehetünk együtt, ha féled az Örökkévalót. De ha "előtted az egész ország", azaz a föld hazafia akarsz lenni, és így hanyagolni a hitet, akkor "Válj el kérlek tőlem”, ami teljes elszakadást jelent. Két lehetőség áll előtted, vagy istenfélő, vagy törvényszegő leszel, de ha te jóban akarsz lenni mindkettővel, akkor én nem akarok kapcsolatban maradni veled.

És Lót a végén megmutatta, hogy a szíve mélyén kezdettől fogva tudta, hogy a törvényszegőkkel fog barátkozni. (Ha a Teilung idejen Magyarország törvényt adott volna ki arról, hogy három zsidó párt helyett csak kéettő alakulhat, akkor biztos, hogy a status quo a neológokhoz csatlakozott volna).

Így „Lót tehát a Jordán egész síkságát választotta magának, és Lót keletre vonult” (uo. 11), csatlakozott Sodoma útjaihoz, és haladó – neológ lett, mivel a Tóra a Kelet „Kedem” szót használja, aminek jelentése előre vagy haladás.

És – teszi hozzá Rosenberg rabbi – ne gondoljuk tévesen azt, hogy Lót hazafiasabb volt, mint Ábrahám. Nem. Mert a Tóra azt mondja nekünk: “Ábrám Kánaán földjén lakott”, ami azt jelenti, hogy aggódott annak a földnek a jólétéért ahol lakott, ellentétben Lóttal, aki "Sodomáig vitte sátrát". Szodoma érdekelte, és megfeledkezett a Kánaán iránti hazaszeretetéről.

Azt is látjuk, hogy minden nemzet összegyűlt és királyává koronázta Ábrahámot, ahogy Rashi (14, 17) bölcseinktől idézi – ez a tény nyilvánvalóan felfedi számunkra, hogy a nemzetek felismerték, hogy Ábrahám az, aki valóban gondoskodik a szükségleteikről és a hazájuk jólétéről.

* Valójában ez a felosztás máig tart, legalábbis szemantikailag. A neológokat a Mazsihisz-szel, a status quót Emih/Chabaddal és a Maoih néven ismert ortodoxokkal azonosítják (bár az elmúlt két évben a status quo-hoz kötődő elemek megpróbálják átvenni a Maoih-t)

**(Jeremiás 29 7)