Pikudéj - פקודי

A Parsében (39:43) a következő áll: "És Mózes látta az egész munkát, és íme, úgy tették, ahogyan Hásem parancsolta, úgy tették. És Mózes megáldotta őket”. Rási azt mondja, hogy Mózes azt mondta nekik: "Legyen Hásem akarata, hogy az Ő Sechinája a ti kezetek munkáján nyugodjon."

Yosef Zvi Dushinski rabbi, (5709/1948) galántai rabbi, huszti rabbi, 5693/1933 óta pedig a jeruzsálemi haredi közösség rabbija és a szentföldi haredi főrabbi szerint a passzukhoz kapcsolódóan Rashi szavaiból három dolgot tanulhatunk:

Első gondolat:

Vannak, akik tévesen azt mondják, hogy az a legfontosabb dolog, hogy a hit a szívünkben legyen, és nem kell a micvákat ténylegesen betartani. Dushinski rabbi megemlíti Yosef Albo rabbi szavait, aki a Sefer HaIkkarim (3, 21) című könyvében ezt a téves véleményt kategorikusan elutasítja. 

Albo rabbi ennek megfelelően magyarázza a Zsoltárok (119:85-86) versét: „A gyalázatosak gödröket ástak nekem, amelyek nem a te törvényed szerint valók, minden parancsod hű”. A gyalázatosok, akik próbálnak eltéríteni a Tórától a téves véleményükkel, miszerint az egyetlen fontos dolog a hit, de a tényleges parancsolatokat betartani felesleges.

Dushinski rabbi így folytatja: Moishe Rabeinu úgy áldotta meg a zsidókat (hogy a Sechinah az ő kezük munkáján nyugszik), hogy utaljon arra: nem lesz elég csupán a jó gondolat és a szívük nagylelkű adománya (a Mishkan). Az út, amely arra készteti a Sechinah-t, hogy a Mishkanban lakjon, a kezek munkáján keresztül vezet. Mit jelent ez? Hogy a micvákat ténylegesen teljesítenünk kell.

A második gondolat:

Chazal (bölcseink) úgy viszonyulnak az ember gyerekeihez, mint a kéz munkájához. Amikor Mózes megáldja a zsidókat, miszerint a Sechinah az ő kezük munkáján nyugszik, arra biztatja a zsidó népet, hogy erősödjenek meg az igazi Jirász Somájim-ban (a Hásem-től való félelemben), és neveljék gyermekeiket a Tóra útjára, hogy a következő nemzedékeknek is legyen érdemük abban, hogy a Sechina a templomban maradjon.

Ezt pedig csak akkor lehet elérni, ha a fiatalabb nemzedékek látják, hogy a szülők folyamatosan Hásem szolgálatában fáradoznak, és minden törekvésük arra irányul, hogy a Sechinah rajtuk lakozzon. Ezzel arra késztetik a gyerekeiket, hogy ők is kövessék a szüleik által kijelölt utat.

És Mózes így szólt a zsidókhoz: amikor beléptek a Miskánba, hogy magatokba szívjátok a szentség és tisztaság szellemét, és imádkozzatok a szükségleteitekért, imádkozzatok a "kezetek munkájáért", azaz fiaitokért, hogy a Sechina is közöttük lakjon, és el ne hagyja őket örökkön-örökké.

És harmadik gondolat:

Van valami méltatlan azokban, akik azt mondják, hogy "Hásem temploma, Hásem temploma" (Jeremiás könyve 7:4 szerint), amivel azt akarják sugallni, hogy a vallás törvényeinek és hagyományának elsősorban Hásem házában, a zsinagógában van a helyük. Otthonukban és az utcákon ezek az emberek nem tartják szemük előtt a Hásem-től való félelmet.

Tehát a paszuk figyelmeztet rá: Hasem-et csak zsinagógákban és más szent helyeken szolgálni semmiképpen sem elég. Ahhoz, hogy elfogadhassuk a mennyek országának igáját, az kell, hogy „ők Hásem temploma” (uo.), vagyis mindenkinek fel kell szentelnie szerveit és minden esszenciáját, hogy méltó legyen, hogy a Sechina rajta lakozzék.

Ezért Moishe Rabeinu megáldotta őket: Nyugodjon a Sechinah kezetek munkáján, és ne csak olyan szent helyeken, mint a templom vagy a zsinagógák.