Rabbi Jonathan Steif הרב יונתן שטייף

Jonathan Steif rabbi 5637/1877-ben született Kolta községben. Pozsonyban tanult Simcha Bunem Szofer rabbi, Chatam Sofer unokájának jesivájában. Szemikha, rabbinikus felszentelését (rabbi felhatalmazást) Magyarország legnagyobb tórahatóságaitól kapta, köztük Yesahya Silbershtein váci rabbitól és Josef Leib Szofer paksi rabbitól.

5672/1912-ben Ungváron Dayan-rabbi bíró és rabbi lett, majd 11 évvel később, 5683/1923-ban elfogadta a budapesti ortodox közösség vezetőinek kérését, hogy legyen rabbijuk. Budapestre költözött, ahol a város egyik fő tórai tekintélyeként, a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga főrabbijaként szolgált. Magyarország egyik vezető rabbijaként vált ismertté, egyetlen súlyos döntés sem született az ő beleegyezése nélkül.

Az Ö-való segítségével megmenekült a nácik karmai közül, a háború után Joel Teitelbaum rabbival együtt Svájcban töltött egy rövid időt, majd az Egyesült Államok-ba költözött, ahol a Williamsburg-i (Brooklyn NY) “Kehal Adas Yereim Wien" közösség rabbija lett.

Steif rabbi híres volt a zsidó világban zsenialitásáról és a Tóra átfogó ismeretéről, a Tóra egyetlen része sem volt elrejtve a szeme elől. A generációjanak egyik legnagyobb poszkimja (halcha tekintélye) volt, rendszeresen tartott Talmud előadásokat a budapesti "Shas Chevrah”-ban, ahol több százan vettek részt, valamint számtalan tórai beszéldet (drose) és leckét szerte Magyarországon, valamint a háború után az Egyesült Államokban.

Számos kiemelkedő könyvet írt számtalan tórai témában, ezek egy része már a háború előtt megjelent. (Érdekes korabeli részlet, hogy a könyvek a dohány utca 28. szám alatt érhetők el.)

Lánya, Mrs Bleier - aki tavaly (5783/2023) az Egyesült Államokban, 104 éves korában hunyt el - gyermekkori visszaemlékezése édesapjáról és budapesti lakásukról: "Bájos és tágas hét szobás lakásban laktunk. A központi szoba, a "könyves szoba" nagyon nagy volt, rengeteg könyvvel. Volt egy hatalmas asztal, ami körül 24 ember ülhetett le. Ez volt az a szoba, ahol általában apám tartózkodott napközben, és ahol én gyerekkoromban egy sarokban játszottam. Itt fogadta az  embereket, leckéket adott, halachikus kérdésekre válaszolt, tanácsot adott a kasruth-ról, segített az útmutatást kérőknek, segített békét teremteni a párok között, és intézte a Tóra-bírósági ügyeket. Az emberek a nap minden órájában jöttek és mentek”.

Steif rabbi 5718 Elul 9-én – 1958. augusztus 25-én, 81 évesen hunyt el. Több ezren vettek részt temetésén, neves rabbik dicsérték. Egyikük Joel Teitelbaum rabbi volt, aki szavai közepette szívszorító sírásban tört ki, ami miatt néhány percig nem tudta folytatni a beszédét. Azt a verset mondta róla: "Búban vagyok miattad, testvérem Jonathan, kedves voltál nekem nagyon" (Sámuel II 1 26) a szavakat, amelyeket Dávid király mondott Jonatánnak, Saul fiának, miután meghalt a gilboai háborúban. Hallgassa meg a dicshimnuszt (jiddis nyelven) itt:

Steif rabbi lágy szívéről és alázatáról volt híres. Egy ember hallotta, amint egyszer sírva sírt, és viduj-t (bűnvallomás) imádkozott. A férfi csodálkozva megkérdezte tőle: "Rabbi, miért teszed ezt, ilyen sok a bűnöd?" A rabbi igaz egyszerűséggel és mély fájdalommal válaszolt neki: "Tudod fiam, néha napközben elalszom, és ki tudja, nem jöttek-e az emberek és nem kerestek-e, hogy kérdezzenek, de el kellett menniük üres kézzel, mert aludtam, és nem tudhatom, kik voltak ők. Egy ilyen súlyos bűnért őszintén és mélyen bocsánatot kell kérnem Hásemtől."

Aki a Tóra szerint jár, az ne a saját jellemét és érzelmeit kövesse, hanem inkább az egészet nézze, hogy lássa, mi a Hásem akarata. Ez volt rabbi Steif életmódja is. Amikor szükséges volt, kimondta az igazságot anélkül, hogy rejtegetni próbálta volna.

Steif rabbi Magyarország egyik kiemelkedő rabbija volt, aki megtiltott minden kapcsolatot „Agudath Yisraellel”, ahogyan a Tikkun Olam (Munkács 5696/1936) című könyvben is szerepel, ahol a neve sok más rabbi között szerepel, akik aláírták az Agudával való kapcsolat tilalmát (nem beszélve a cionizmussal vagy a Mizrachival való együttműködésről). Ugyanebben a könyvben van egy levél tőle, amelyben a következőket írja:

"Figyelem! Legyünk erősek és erősítsünk másokat népünk érdekében!"

„Hallottam, hogy városunkban (Budapesten) közösségünk néhány embere egy „Agudah” nevű szervezetet alapított, és köztudott, hogy hazánkban (Magyarország) sok geonim és czadikim szörnyű veszélynek tartja ezt vallásunk egészére nézve, különösen a fiatalok számára. Ezért figyelmeztetem közösségünk istenfélő tagjait, hogy semmiféle kapcsolatuk ne legyen ezekkel a szervezetekkel. Többször kifejtettem azt a véleményemet, hogy egyáltalán nem értek egyet az "Agudah" megalapításával, és úgy látom, hogy ez pusztítást hoz, nem pedig erősítést a vallásnak.

*

Chayim Greenhut rabbi, aki a bécsi Agudah ifjúsági csoport tagja volt, 1938-ban érkezett Budapestre, és ott is szeretett volna egy Agudah ifjúsági csoportot alapítani. Hangsúlyoznunk kell, hogy az Agudah ifjúsági csoport (Tseirey Agudas Yisroel), legalábbis Bécsben, régebben más volt, mint az általános Agudah, sokkal anticionistábbak voltak véleményükben, hiszen ez volt az agudah eredeti útja. Alapítói mindig is hangoztatták, hogy fő céljuk a cionizmus és hatásai elleni küzdelem.

A fiatalok egy csoportja eljutott Steif rabbihoz, hogy engedélyt kérjen egy ilyen csoport alapítására Budapesten, de Steif rabbi nem egyezett bele. Így mesélte Chayim Greenhut rabbi (aki megmenekült, és Londonban élt 5767/2007-es haláláig): 

Raabi Steif figyelmesen hallgatott minket, de amikor befejeztük szavainkat, megkopogtatta az asztalt, és egy nagyon ritka éles kijelentést tett:

"A Sínai-hegytől kezdve, amikor megkaptuk a Tórát, a mai napig csak a Tóra volt nemzetünk kalauza. A Tóra tudósai minden kérdésben elmondták a Tóra véleményét, és azt a zsidók elfogadták. Nem léteztek a zsidók közti pártok. A szervezet, egy párt gondolata Amalek-tól ered. És ha ezt nem állítják meg azonnal, Bécsben is, keserű lesz a vége"! Néhány hónappal később a náci katonák bevonultak Ausztriába.

*

A "Mishmeres Chomoseinu" Tóra kiadást sok éven át Jeruzsálemben adták ki Jeruzsálem autentikus zsidó lakosai (Yisuv HaJoson). Főként arra szolgált, hogy tájékoztatást adjon a zsidó nép küzdelméről és szenvedéseiről a cionista entitás alatt. Világszerte befolyást gyakorolt a Haredi társadalomra. Az évek során a név "HaChomah"-ra (a fal) változott, majd a jelenlegi "HoEmess" kiadásra, amely e kiadások folytatásának tekinthető. A következő történetet a Mishmeret Chomoseinu-ból hozzuk, az 5716/1956-os évből:

Egy fiatal férfi a „Mishmeres Chomoseinu”-t olvasta a brooklyni „Atzei Chayim” zsinagógában. Valaki panaszkodva fordult hozzá: "Szabad újságot olvasni a Taliss és Tefilin viselése közben"? Néhány perces vita után úgy döntöttek, megkérdezik egy rabbit, hogy szabad-e vagy tilos. Megkérdezték a híres és igazlelkű Steif rabbit, aki ekkor imádkozott: "Szabad-e újságot olvasni a Talisszal és Tfilinnel?" "Melyik újság"? – kérdezte a rabbi. „Mishmeres Chomoseinu” – válaszolták. Erre a rabbi így válaszolt: „ahogyan szabad Tórát tanulni Talisszal és Tfilinnel, úgy szabad a Mishmeres Chomoseinu-t Talisszal és Tefilinnel olvasni, tele van Jirász Somájim-mal” (az Istentől való félelem).

*

Figyelemre méltó idézni Yaakov Menachem Mendl Steif brooklyni rabbi, Jonathan Steif rabbi unokája leveléből, amelyet 5783/2022-ben írt, amikor idegen elemek próbálták (és próbálják még mindig) aláásni és kifosztani a magyarországi ortodox közösséget, és különösen a Kazinczy utcai zsinagógát, megváltoztatni eredeti lényegét. YMM rabbi ezeket a szavakat írta:

"..Támogatni azokat a hősöket, akik azt teszik, amit Hásem parancsol, és őrt állni, hogy megakadályozzák, hogy idegenek átvegyék az irányítást Hásem közösségében, amely ez a szent közösség, amelyet a "szentség hegyei", a mi szentjeink alapítottak: tiszta ősatyák és rabbik, nyugodjanak a mennyben, mesterünk, az igaz, áldott emlékű Chatam Sofer tanítványai, azzal az egyetlen céllal, hogy elszakadjanak a többi közösségtől, amely nem a számunkra elfogadható úton jár, mint a neológ és a Status-Quo. Világos, hogy a közösség magatartásának folytatása az alapítók véleménye szerint kell, hogy történjen.” Eddig az idézet.

Az általunk idézett életrajz és történetek - amelyek csak egy csepp a tengerből - egyértelmű útmutatást adnak számunkra ahhoz, hogy mi volt a magyar Tóra hatóság vezetőinek álláspontja. Legyen kiváltságunk követni az ő útjukat, amely a szent Tóra útja, és így tenni / teljesíteni a Mindenható akaratát / megbékíteni a Teremtőt.