Softim‎ - פרשת שופטים

A parsánkban (16, 22) ez van írva:

"Ne állíts fel magadnak oszlopot, amit gyűlöl az Ö-való, a te Istened."

Rashi így magyarázza:

“A pillér egy kőből álló emlékművet jelent. Bár ez tetszett Istennek pátriárkáink idejében - például Jákob „fogta a követ, amit a feje alá tett, és oszlopnak állította” (1Móz 28, 18) - de most Isten gyűlöli, mert a kánaániak bálványimádó szertartásaik rendeletévé (elválaszthatatlan törvényévé) tették.”

Ebből azt tanuljuk, hogy lehetnek olyan dolgok, amelyeket egy generáción belül kedvesek és szeretnek, de éppen ezeket lehet gyűlölni máskor, ha a körülmények megváltoznak. Mint az oszlop esetében: szeretett volt az Ö-való szemében, de gyűlöltté vált, mivel a bálványimádók rituáléik szerves részévé tették.

Számos prominens rabbi használta ezt a gondolatot a hatszögletű szimbólummal kapcsolatban, amelyet "Dávid pajzsának vagy csillagának" neveztek. Ennek a szimbólumnak nincs gyökere vagy forrása a Bibliában vagy a Talmudban. Zsidó szimbólumként az utolsó évszázadokban kezdték használni, főleg Közép-Kelet-Európában.

Nézzük néhány rabbi szavait, akik erről írtak:

Chaim Elazar Spira munkácsi rabbi (5697/1937) Divrei Torah című könyvében ír (1. rész, 92. bekezdés) erről a szimbólumról. Melyben bebizonyítja, (Moshe Isserles (Rema) rabbi Torasz Ha'Olah című könyvéből, Bnej Jiszochor könyvéből és további könyvekből) hogy Dávid pajzsának valójában Menóra alakja volt.

Spira rabbi ezt írja:

“Ezt a témát érdemes megvitatni, különösen manapság, mivel az ismert formát az emberek a „Dávid pajzsa” néven szokták emlegetni, amit a vallástalan cionisták „rituáléik részévé” tettek (saját szimbólumként kezdték használni). És ezen  indíttatásuk nem a jóból fakad, épp ellenkezőleg: a zsidó nép szívének megragadása a céljuk.”

Spira rabbi egy Eretz Ha'Chaim című könyv szavait hozza, amelyek kabbalista jelentést sugallnak e hatszögletű forma mögött, de Spira rabbi, miután megvizsgálta az idézett szavakat és néhány súlyos kérdést tett fel, visszautasítja ezt a lehetőséget, és így folytatja:

"Mivel azonban az Eretz Ha'Chaim könyv szerzője, úgy tűnik, nagy és szent ember volt, és ha egy nagy ember mond valamit, nem szabad teljesen elutasítani a szavait.”

"De még ha így is lenne, (és ennek a formának lenne is valami jelentése a Kabbala szerint), akkor sem jobb, mint az az oszlop, amely szeretett volt az Ö-való szemében a pátriárkák idejében, de ma már gyűlöletes, mert a kánaániak bálványimádó szertartásaik rendeletévé tették, ahogy bölcseink mondják (Szifri parshas Softim és Rashi is)”.

“Pláne ez a forma, amelyet nem találunk szeretettnek sem a Tórában, sem bölcseink szavaiban, és amely most gyűlöltté vált minden istenfélő ember szemében, és Jisroel-házának maradványai szemében, mert a vallástalan cionisták, akik a hitet és az Isten Tóráját támadják, mint a szúrós bogyót (1), bálványimádásuk, vagyis eretnekségük részévé tették. Természetesen semmiféle szent dologra nem szabad rátenni.” (2)

"És hallottam nemzedékünk egy nagy cádik-járól (igazságos vezetőről), aki eltávolította ezt a formát a Tóra (Me'il) ruháiról és a Tóra-ládát (Parocheth) borító függönyökről, bár ezek a szimbólumok a korábbi (a cionizmus előtti) évekből származnak. Ennek ellenére eltávolította őket, azért, mert most gyűlöletes Isten szemében, és azok szemében, akik félik őt."

5685/1925-ben Mózes Tenenbaum szepsi rabbi kiadott egy könyvet Mászosz Moseh (Mózes utazásai) címmel, amelyben összefoglalja az előző évi szentföldi látogatását.

A könyv elején több rabbi ajánlása és hozzájáruló levele olvasható, köztük édesapja, Menachem Mendel Tenenbaum tornai rabbié (3), aki a Szlovákiai Országos Rabbiképző Tanács tiszteletbeli elnöke volt.

Tenenbaum rabbi ebben a levelében dátumának jelzésére gematriát használ (a betűk meghatározott számértékkel bírnak), amely egyértelműen mutatja, hogy ellenzi a hatszögletű szimbólum használatát:

“Torna, Elul hónapja, év: Dávid pajzsának jelképeit meg kell semmisíteni” (vagy meg lesznek semmisítve , vagy legyenek megsemmisítve). Loshon Hakodes-ben (a szent nyelven): "תמוני המגן דוד יכלו".

E szavak számértéke 5684, (1924, nagyjából szeptember hónap), amikor ez a levél íródott. Az Ö-valónak adott köszönet és áldás, valamint a fiának és könyvének szóló köszönő szavai után Tenenbaum rabbi ezt írja:

„Legyen érdeme, hogy felébressze testvéreinket, Jiszroel fiait, hogy távol tartsák magukat a cionisták és a mizrahi-k (vallásos cionisták) szektájától. Jiszroel minden fiának, kiknek lelke a Sínai-hegyen állt (4), kötelessége, hogy megemlítse őket (cionistákat és mizrachi-t) a Lá'Málsinim áldásban. (5) A halacha alapjai szerint pedig tilos ábrázolni a “Dávid pajzsa” szimbólumot, ahogyan arról részletesen írnak, az igazak könyveiben. Hála az Ö-valónak, hogy itt, ahol vagyok(Torna), ezt a szimbólumot eltávolították minden szentségről, és ők (a közösség vezetői és tagjai) elfogadták magukra és utódaikra nézve, hogy tilos ezt a formát megjeleníteni. Ezt a határozatot a (Tornai Zsidó Hitközség) jegyzőkönyvbe is bejegyezték. Isten áldja meg őket minden jóval.”

Maga Mosheh Tenenbaum rabbi ír Mászosz Moseh című könyvében (178. o.) a Dávid pajzsaként ismert formáról. Néhány forrás bemutatása után levonja a következtetést:

“Nincs ismert forrás ennek a formának sem a Talmudban, sem a Midrásban, sem a szent Zohárban. Éppen ellenkezőleg, azt találjuk, hogy Dávid pajzsának Menóra formája volt.”

Szavait így fejezi be: “Ez a forma most minden Istenfélő szemében gyűlölt, mióta a cionisták az imádatuk tárgyává, a hit nélküli szertartásaik részévé tették.”

Shlomoh Zalman Ehrenreich szilágysomlyói rabbi is tárgyalja ezt a témát Avnei Hamakom című könyvében (200. o.). Szavait így zárja:

“Akárhogy is, de a Dávid pajzsa szimbólumtól óvakodnunk kell a mi korunkban, mert a vallástalanok (a cionisták) használják. A bamoth-ok (oszlopok) pátriárkáink idejéhez kapcsolódtak, majd azután tiltottakká váltak.”

*

1. Ezékiel 28, 24 alapján.

2. Az elmúlt évszázadokban nem volt ritka, hogy ezt a szimbólumot a szentséggel kapcsolatos dolgokon használták, pl.: Széfer Tóra ruháján, a zsinagógák falain stb.

3. Ma Turňa nad Bodvou, Szlovákia

4. Ahol a zsidó nép megkapta a Tórát, miután kiváltották Egyiptomból.

5. “Lamalshinim”: Smoneh Eszreh (18) ima tizenkettedik áldása, amelyet naponta háromszor mondanak el. Ebben az áldásban Isten-t kérjük, hogy semmisítse meg a zsidó származású vallástagadókat, különösen azokat, akik más zsidókat arra csábítanak, hogy hagyják el hitüket.

A Rmabam, (Maimonides) ezt írja: (az imádság törvényei, 2,1) “Rabban Gamliel idejében megnövekedett az eretnekek száma a zsidók között. Elnyomták a zsidókat, és arra csábították őket, hogy forduljanak el Istentől. 

Mivel erre a nép érdekeinek legnagyobb szükségeként tekintett, Ő és a bíróság (Beth Din) egy áldást hozott létre, amelyben arra kérjük az Ö-valót, hogy pusztítsa el az eretnekeket. Behelyezte ezt az imát a Smoneh Eszreh-be, hogy mindenki szájából felhangozzék.”