Bepillantás chodes Elul-ba 2. חודש אלול

A Kicur Sulchan Aruch, 128. fejezet alapján:

Ebben a hónapban sófart szoktak fújni, ros chodes (az újhold) második napján kezdik, és minden nap a sacharisz (reggeli) ima után, négy hangot (tekia, sevarim, terua és tekia) fújnak.

Csak erev roshasana (újév) előtti napon, szakítják meg a rendet, hogy szünetet tartsanak, az önkéntes fúvások és a micvaköteles fúvások között.

A sófár fúvásának ebben a hónapban az az oka és célja, hogy a népet bűnbánatos megtérésre ébressze. Mert olyan a sófár természete, hogy felébreszt és felriaszt, miként az Írás mondja (Amosz 3. 6.): Megfújják-e a sófárt a városban, hogy a nép meg ne riadna?

A mi országainkban továbbá az is szokás, hogy Elul hó ros chodes-ének (újholdjának) második napjától, a semini-aceret (szukkot 8. záró ünnepe) napjáig, minden reggel és este az ima után, elmondják a 27. zsoltárt: Zsoltár Dávidtól: az Ö-ó a világosságom és az üdvösségem, stb. Ez a szokás e versnek azon midrás magyarázatán alapszik, mely szerint; az Ö-ó a világosságom, ros hasana (újév) napján, és az én üdvösségem, jom hakipurim (az engesztelés) napján, mert בסוכה, a sátrába rejt, ez pedig szukkosz (sátrak) ünnepére mutat.

Zsoltárokat is szoktak mondani együtt a közösséggel, * mindenütt a helyi szokás szerint.

Mihelyst Elul hava belépett, jom hakipurim (az engesztelés) napjáig, ha az ember levelet ír a felebarátjának, köteles jelezni levelének az elején vagy a végén, hogy imádkozik érte és áldja, hogy a beköszöntő napokon írassék be és pecsétéltessék meg a jó élet könyvébe.

A jámbor cselekvések emberei ebben a hónapban meg szokták vizsgálni a tefillinjeiket (imatokjaikat és a mezuzákat) és mindazt, amin valami hibahiány van, - egyéb parancskötelességeknél is, - helyreigazítják.

* természetesen ajánlott és megszokott Zsoltárokat mondani egyénileg is. Egész évben, de különösen a kegyelem ezen napjaiban.

————————————

Rabbi Slomoh Jehuda Singer, rimaszombati rabbi Kötelességtan című könyve alapján.

Elul hó:

A zsidónak vallás-parancsolta kötelessége, hogy életmódját, magaviseletét mindenkor megvizsgálja, s ha azt találja, hogy vétkezett, hibáját teljes szívből megbánja.

A másoknak okozott kárt meg kell térítenie s az embertársain elkövetett sérelmekért bocsánatot kell kérnie; egyúttal pedig szentül kell fogadnia, hogy hasonlót soha többé el nem követ.

Mivel azonban foglalatosságaink közt az egész éven át az önmegvizsgálásról könnyen megfeledkezhetünk, azért vallásunk erre minden évben külön időt tűz ki, mely Elul hónap kezdetétől jom hakipurim-ig terjed, a sófár fúvását Elul hó első napján (azaz ros chodes második napján) meg is kezdjük.

Ha embertársainkkal viszályban éltünk, az engesztelés napját megelőző bűnbánati időt kell felhasználnunk arra, hogy velük ismét kiengesztelődjünk, kibéküljünk. Ha valakit évközben megsértettünk, akkor bocsánatot kell kérnünk, a neki okozott kárt pedig a mennyire csak lehet, szintén meg kell térítenünk.

Gyermekeknek a megkérlelést legkevésbé szabad elmulasztanuk szülőikkel és jótevőikkel szemben. Még az elhalt szülők drága sírhantjait is felkeressük ezeken a bűnbánati napokon, hol buzgó imákban emlékezünk meg szeretetteinkről és lelki üdvükért imádkozunk; könyörgünk Istenhez, fogadja be megdicsőült lelküket az örök üdvösség országába, hogy a nagy és szent napokon szószólóink lehessenek trónjának zsámolyánál.

Úgyszintén nekünk is kell szívből megbocsátanunk azoknak, kik minket megbántottak, hogy mi is kegyelmet és bocsánatot találjunk Isten előtt.