Besálách - פרשת בשלח
A heti háftórában* olvassuk:
„Átkozzátok meg Méroszt, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakóira, mert nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hősök közé”. (Bírák 5:23)
Chájim Eleázár Spirá, Munkács rabbija kérdezi:
Ez meglepő, miért van vajon kétszer is leírva, hogy az „Úr segítségére”?
Majd így válaszol: Mondhatnánk, hiszen köztudott, hogy ezek a szavak azokról az emberekről is szólnak, akik nem harcolnak hajthatatlanul az Örökkévalóért és az Ő Tórájáért, illetve az Ő népének maradékaiért, az igaz, Istenfélő hívőkért. Azok az emberek, akik azt mondják: „béke legyen veled, lelkem”** és arra törekszenek, hogy elfogadják őket mindkét oldalon, olyanok, mint azok, akik „két vélemény között táncolnak” (Királyok I 18:21). Ez utóbbit Illés próféta mondta a nemzedékének, akik igyekeztek közös nevezőre hozni az igaz I-tenhez való ragaszkodást a bálványimádással.
Ismeretes, hogy az előttünk járó nemzedék lángelméi és igazai, épp e szavakkal tiltották meg a Status Quo közösségeket Magyarországon: „Mert nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hősök közé”. ***
Az egyik forrás, amelyből megismerhetjük ennek a részleteit, a Sut (ami a sájlojsz u’tsuvojsz, azaz ’kérdések és válaszok’ héber nyelvű kifejezés közkeletű rövidítése, a responsum-irodalom jellemző formája) MáHárám Schick című könyvsorozat, amelyet Mose Schick, szentgyörgyi és huszti rabbi írt (Orách chájim 307 és 310 részei, illetve több más helyen is).
Nos, a szövegrész megkettőzését úgy lehetne magyarázni, hogy azért van rá szükség, mert a vers kétféle emberről beszél, valamint két különböző módon lehet csatlakozni és támogatni a harcot:
A jécer horá (az ember belső, gonoszra tettekre és gondolatokra késztető hajlama) okozza, hogy az erős emberek gyakran gyengének tartják magukat az igaz ügyek melletti szilád kiállás tekintetében. Egy fiatalember esetleg őszintétlen alázatában így fogalmaz: „Ki vagyok én, hogy a hősök közé álljak, és harcoljak a Teremtőért”. Egy idősebb ember pedig ezt gondolhatja: „én már öreg és gyenge vagyok, hogyan vethetném bele magam a küzdelembe és az igazság hirdetésébe”? Az ilyen típusú gondolatok mind a jécer horától származnak.
Csakhogy még ezeknek az embereknek is van módjuk a jó ügy támogatására – ha úgy gondolják is, hogy nincs elegendő erejük vagy bölcsességük ahhoz, hogy a tábor élén haladva vezessék a harcosokat, még mindig segíthetik papírra vetett vagy hangosan kimondott helyes gondolataikkal azokat, akik a Teremtő törvényének tüzében égve indultak a harcba.
Éppen ezért találjuk a szóban forgó mondatrészt is kétszer leírva. Ugyanis van egy út, ami messze a legjobb: harcolni I-ten dicsőségéért. Ám ha valaki erre nem képes, még mindig képes kinyújtani segítő kezét a háborúba vonulóknak, és igyekezhet támogatni mindazokat, akik „az Úr segítségére siettek”, vállalva az Ő kedvéért folytatott küzdelmet.
Akik azonban még ezt sem teszik meg, azok sajnos jó eséllyel a Méroszra kirótt átok elszenvedői között találják magukat. I-ten óvjon meg minket!
Forrás: 'Chájim VeSolojm' חיים ושלום a Tóráról című könyv, a munkácsi Chájim Eleázár Spirá rabbi munkája, elhunyt 5697/1937).
——
* a próféták vagy szentírások azon része, amelyet a heti tórai szakasz (pársá) olvasása után, szombaton olvasnak fel.
** A Táánisz traktátus (11a) szerint: „Amikor a közösség elmerül a szenvedésben, nem mondhatja az ember: elmegyek haza, eszem és iszom, és békesség legyen veled, lelkem”.
*** A magyarországi Teilung (megosztottság) idején, amikor az ortodoxok, akik hűek maradtak az Örökkévalóhoz és a Tórához – ahogyan az a Sulchán Áruchban meg van írva, valamint az elfogadott szokásoknak megfelelően – elváltak a neológoktól, akik a Tóra útjától eltérve változásokat akartak bevezetni, és akikre a tórai zsidóság vezetői tilalmat hirdettek, bárminemű kapcsolatra vonatkozóan.
Ebben az időben alakult ki egy harmadik csoport is, akik a Status Quo címmel ruházták fel magukat, jelezve ezzel, hogy nem tekintik magukat neológnak, de nem akarnak csatlakozni az ortodox táborhoz és annak harcához sem a Teremtő és a szent Tóra érdekében. A tórai vezetők őket is tiltólistára tették, bizonyos mértékig még károsabbnak nyilvánítva csoportjukat, mint a neológokét, mivel a neológok legalább világosan és nyíltan kimutatták szándékaikat és irányultságukat, ellentétben a Status Quo irányzat képviselőinek képmutatásával.
Jelenleg a Status Quo csoportot mesterségesen „feltámasztotta” az EMIH, amely a nemzetközi chábád mozgalomhoz kötődik. Sajnos, néhányan, akik a Status Quo-hoz kapcsolódnak, Tóra-ellenes módszereket alkalmaztak, hogy átvegyék a hatalmat az ortodox közösségben is. Reméljük és imádkozunk, hogy a Teremtő gyorsan érvényteleníti terveiket és meghiúsítja szándékukat, ámen!
*
"אורו מרוז אמר מלאך ה' ארו ארור יושביה, כי לא באו לעזרת ה' לעזרת ה' בגבורים" (שופטים ה' כ"ג) כל עובר יפלא על כפל אלו התיבות "לעזרת ה'" ב' פעמים
וי"ל כי הנה ידוע שזהו קאי על אותן שאינם מחזיקים ללחום בעד ה' ותורתו ושרידי עמו יראי אלקים ומאמינים, רק אומרים שלום עלי נפשי להיות חביב לשני הצדדים, וכמו פוסחים על שתי הסעיפים
וכנודע מתשובות מהר"ם שיק ז"ל מה שנעשית בחברת גאוני וצדיקי הדור שלפנינו לאסור איסור על מקהלות השטאטוסקווא באונגארין מטעם זה, "אורו מרוז וגו' אשר לא באו לעזרת ה' בגבורים"
אולם כפל הדברים יש לומר, כי הנה מפאת היצר הרע, הגבור יאמר חלש אני בכזה, ואם הוא צעיר לימים יאמר (ענוה פסולה) מי אנכי לעמוד בגבורים ללחום מלחמות ה'. ואם הוא כבר בא בשנים יאמר הלא זקן וחלש אני כבר ואיך אוכל לצאת למלחמה
ונגד אנשים כאלו באה התשובה, כי אם אין בכם דעת או כח לצאת לפני המחנה לעמוד בראש הלוחמים, על כל פנים תסייעו בכתב ובעל פה לאותן שיצאו באש דת ה', והיינו "לעזרת ה'", לעזרה ולסייע לאותן שיצאו "לעזרת ה' בגבורים". ושפיר מדוייק ומובן הענין, ואינו כפל הלשון
ואם גם זה לא תעשו, הלא בעל כרחך המה בודאי בכלל אורו מרוז כנזכר לעיל, ה' יצילנו
(חיים ושלום על התורה למרן הגה"ק רבי חיים אלעזר שפירא אב"ד מונקאטש)
