Jiszró hetiszakasz - פרשת יתרו‎

A pársában (20:2, a Tízparancsolat elején) ez áll:

„Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened”.

A midrásban (Bámidbár Rábbá 10) azt találjuk, hogy amikor a zsidók hallották, hogy Isten ezt mondja a Sínai-hegyen: „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened”, a lelkük eltávozott tőlük. Ám a Tóra visszaadta nekik a lelküket, ahogyan az írva van (Zsoltárok 19:8): „Az Úr Tórája tökéletes, helyreállítja a lelket”.

Ehelyütt egy megjegyzést szeretnénk tenni, a „Az Úr Tórája tökéletes” szavakkal kapcsolatosan.

A mindenkori lázadók a világosság ellen* rendszerint úgy érvelnek, hogy nehéz számukra a teljes Tóra betartása, és oly sok parancsolat van, hogy lehetetlen mindegyiket betartani. Ezért szennyezett elméjük sugallatára hallgatva, könnyíteni próbálnak a terheiken, ne adj' I-ten, csökkentve a parancsolatok számát, mivel ez – állításuk szerint – lehetővé teszi legalább a vallás alapjainak betartását.

A Tóra azonban jó előre figyelmeztetett az efféle felfogás veszélyeire, és a hasonló lépésektől való távolmaradásra, mondván: „Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket megparancsolok nektek” (5Mózes 4:2).

A „Kszáv Szojfer”, Ávrahám Smuél Binjomin Szojfer pozsonyi rabbi a „semmit se vegyetek el belőle” szavakban egy utalásra ismert rá. Ekképpen fogalmazott: még ha az is a szándékod, hogy „megtartsd az Úr parancsolatait”, azaz, jóllehet a Tóra parancsolatainak csökkentésével esetleg valóban az kívánod elérni, hogy ezáltal gondoskodj a vallás gyökereinek továbbéléséről, mégsem szabad ezt tenned, hiszen nem a te fennhatóságod alá tartozik bárminemű kompromisszum megkötése a Tórával kapcsolatosan, annak érdekében, hogy legalább egy részét be tudjuk tartatni.

E modernkori tendencia Németországban szökkent szárba, a szőlőtőkék pusztítói**, az úgynevezett rabbik és vezetők, akik valójában csak romlást hoztak a rájuk bízott közösségekre, a kortárs európai kultúra legjobban virágzó központjában törölték el a jom tov sénit, a második ünnepnapot, amelyet Erec Jiszroélen kívül mindenütt megtartanak, illetve a priá előírását, amely a körülmetélés folyamatának szerves része, miként további számos parancsolatot is, I-ten óvjon bennünket! Mindezt állítólag azzal a szándékkal tették, hogy a vallás alapjainak megtartásáról gondoskodjanak.

Csakhogy valójában nem vagyunk képesek a Tóra parancsolatait rangsorolni, közülük néhányat előnyben részesíteni, másokat eltörölni. Aki nem hisz egy parancsolatban, az olybá tekintendő, mintha az egész Tórában nem hinne.

Továbbá ez a jelentése az „Úr Tórája tökéletes” versnek – csak amikor a Tóra teljes, és minden parancsolatát betartják, képes „helyreállíani a lelket”, és csupán ebben az állapotában tekinthetünk rá „az élet fájaként”.*** Egyedül annak a személynek, aki a sátán hálójába esett, és ezért le akarja dobni magáról az Égi Királyság jármát, I-ten óvjon meg minket, tűnik az összes parancsolat betartása elbírhatatlan tehernek.

Forrás: Jojszéf Leib Szojfer, Derecske és Paks rabbija (elhunyt 5678/1918) szavai, ahogyan a „Jálkut Szojfer HáChádás” című könyvben olvasható.

* Jób 24:13 szerint: „Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein”. 

** Énekek éneke (2:15) „Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket”.

*** Példabeszédek (3:18) a Tóra „az élet fája azoknak, akik megragadják”. Az általunk tárgyalt kontextusban hamis az az állítás, hogy nehéz betartani, épp ellenkezőleg, a Tóra egésze, minden parancsolatával együtt az életünk forrása.

*

אנכי ה' אלקיך

ואיתא במדרש בשעה שאמר הקב"ה אנכי פרחה נשמותיהן, והתורה החזירה להן שנאמר תורת ה' תמימה משיבת נפש.

ונראה עוד לפרש בכונת הכתוב תורת ה' תמימה. דהנה מורדי אור החדשים אומרים שקשה להם לקיים כל התורה, שיש הרבה מצוות, וא"א לשמור הכל. על כן דעתם הסרוחה להקל ולגרוע ח"ו מן המצוות,  כדי שיהיה באפשרות לקיים לכל הפחות עיקרי הדת.

אמנם כבר הזהירה התורה הק' על מהלך כזה באמרו בפסוק "לא תוסיפו על הדבר אשר אנכי מצוה אתכם ולא תגרעו ממנו לשמור את מצות ' אלקיכם", ורמז לן הכתב סופר ז"ל בפסוק זה, 'ולא תגרעו', גם אם יהיה הכונה 'לשמור את מצות ה' אלקיכם' והיינו אף אם יהיה כונתכם לגרוע כדי שיהיה קיום על כל פנים לעיקרי הדת, אין בידכם לעשות פשרות בתורה כדי שיקיימו השאר.

כמו שנעשה התועבה הזאת בארץ אשכנ"ז, שמחבלי כרמים רב חבלים העבירו יו"ט שני פריעה ועוד מצוות רח"ל, מתוך כונה שישארו בידם עיקרי הדת. אבל באמת אין בידינו לבחור או לגרוע מאחת מכל מצות התורה, והכופר במצוה אחת הרי הוא ככופר בכל התורה כולה.

וזהו כונת הפסוק תורת ה' תמימה, היינו כשהוא תמימה בקיום כל מצותיה גם באופן כזה הוא משיבת נפש, עץ חיים היא למחזיקים בה. רק מי שנלכד ברשת היצר ורוצה לפרוק מעליו עול מלכות שמים רח"ל, אז כל המצות הם אצלו כמשא כבידה.

ילקוט סופר החדש, להרה"ג רבי יוסף ליב סופר זצ"ל, אב"ד דערעטשקע ופאקש