Boj hetiszakasz - פרשת בא‎

A pársában (13:8) ez áll:

„És mondd meg a fiadnak azon a napon, mondván: Annak okáért van, amit az Örökkévaló értem tett, amikor kijöttem Egyiptomból”.

Peszách egyik fő parancsa (ami egyébként egész évben aktuális), hogy meséljünk a gyerekeknek őseink egyiptomi rabságáról, és a nagy csodákról, amelyeket a Mindenható véghezvitt, hogy kiváltsa őket onnan.

A Haggáda, amelyet peszách éjszakáján (Széder-este) olvasunk fel, négyféle fiúról beszél, akik mindegyikének egyénre szabott megközelítésben szükséges választ adni, aszerint, hogy milyen kérdést tesznek fel, és milyen módon, illetve aszerint, hogy mennyire képesek befogadni és megérteni a választ.

Ez a négy fiú a következő:

1. a bölcs,

2. a gonosz,

3. az együgyű és

4. aki még kérdezni sem tud.

A fent említett vers arról a fiúról beszél, aki még kérdezni sem tud. Az apának „meg kell nyitnia a témát” számára, hogy felhívja a figyelmét a Széder-est során véghezvitt különleges és rendkívüli teendőkre.

A midrás azt mondja, hogy az idézett versben a gonosz fiúnak adott válaszra is találunk utalást, akiről azt mondjuk, hogy „annak okáért van, amit az Örökkévaló értem tett”. Isten megváltott engem, minket, ám a gonoszokat nem. Ha ő ott lett volna, ő nem szabadult volna ki.

Világosnak tűnik, hogy azt kell megértenünk, miért érdemes a gonosz fiúnak címzett feleletre történő utalásra, amely a még kérdezni sem képes fiúnak adott válaszban megbújik, úgy tekintenünk, mintha a két fiú között valamilyen kapcsolat lenne. Fontos megismernünk az „azon a napon” szövegrész pontos jelentését is – jóllehet Bölcseink már levontak e szavakból lényegi tanulságokat, nekünk mégis fel kell fedeznünk, hogy mit tanulhatunk ezeken felül belőlük.

Válaszolhatnánk a fájdalmasan sokszor előálló sajnálatos tapasztalat alapján, hogy az Istenfélő és erényes apáktól, akik szilárdan ragaszkodnak igazságukhoz, gyakorta gonosz fiú származik, olyan, aki hajlamos kigúnyolni apját, és elveti a Teremtő parancsolatait.

E tapasztalat azonban arra tanít bennünket, hogy a hiba okát magukban az apákban érdemes keresni, hiszen ők nem felügyelik kellőképpen fiaikat, amíg azok fiatalok. Nem oltják szívükbe és nem tanítják őket arra, hogy a Tóra fénye és istenfélelem lakozzon bennük, ahogyan azt a Tóra parancsolja (5Mózes 11:19): „És tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, ezekről beszélj”. Bölcseink hangsúlyozzák, hogy attól kezdve, hogy a fiú beszélni kezd, az apának a Tórát és a szent nyelvet kell tanítania neki, mielőtt más nyelveket tanulna. *

A példabeszédek könyvében (22:6) az van írva: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”. A gyermeket addig kell nevelni, amíg nem tudatosodnak a kulcskérdések az értelmében és alaposan el nem mélyül a megértése, méghozzá azelőtt, hogy a külvilágból származó könyvekkel találkozna, az eretnekség és hitehagyás könyveivel, amelyek tagadják Isten Tóráját – mielőtt más, romlott fiúk elhinthetnék benne a gonoszság magjait, olyanok, akik gúnyolódnak a Bölcseink szavain: „Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet”, ** hogy aljas módon beszéljenek „a szentekről, akik a földön élnek” (Zsoltárok 16:3).

Az apának tehát nagyon korán el kell kezdenie a nevelést, mert, ha késlekedik, akkor a gyerek nem fog hallgatni az apja szavára, a szülei és tanítói szavára, hanem inkább kigúnyolja őket, és olyannak fogja tartani azokat, amelyek korlátozzák őt a jogaiban.

Ezért az agilisak közé kell tartozni, hogy elég korán elkezdjük a hitet és az Istenbe vetett bizalmat a fiatalok szívébe oltani, még mielőtt az elméjük képes lenne megkérdőjelezni bármit is. Ekkor növekedni és virágozni fognak Izrael hitében, Isten Tórájában és a Bölcseink szavaiban, ebben az esetben tehát „még ha megöregszik is, akkor sem tér el attól”.

Úgy tűnik ekképpen, ez a szándéka az „azon a napon” szavaknak – a Tóra figyelmeztet: „mondd meg a fiadnak azon a napon”, amíg még olyan fiatal, hogy kérdezni sem tud, ez a megfelelő időszak arra, hogy felébresszük és megerősítsük a szívében Izrael hitét, és tudassuk vele a jeleket (mofszim מופתים) Isten hatalmas erőinek és csodáinak létezéséről, és arról, hogy Ő gondoskodik rólunk ahogy ma is. Márpedig ezt „azon a napon” kell megtenni, akkor a legmegfelelőbb erre az idő.

Amit pedig a midrás ír, hogy „itt van egy utalás a gonosz fiúnak adott válaszra”, az azért van, hogy arra tanítson bennünket, hogy ha valaki elmulasztja megtenni ezt, hagyja elillanni a megfelelő időt, végül egy gonosz fiúval találja szemben magát, aki gúnyosan azt kérdezi majd, „miféle szertartás ez nálatok”, és kénytelen lesz úgy válaszolni neki, hogy „annak okáért van, amit az Örökkévaló értem tett”, érte és nem a fiúért, ahogy fentebb írva van...

*

Ezek a szavak Ávrahám Smuél Benjámin Szojfer rabbi (elhunyt 5632/1872) Kszáv Szojfer című könyvéből származnak, némiképp kidolgozva és a szükséges kiegészítésekkel ellátva a jobb megértés érdekében.

Szojfer rabbi Pozsony rabbija volt, az ottani híres jesiva vezetője, számos könyv szerzője, és korának egyik vezető tórai tekintélye.

A szent Chászám Szojfer fiaként folytatta a gonoszok ellen folytatott harc és a tőlük való elkülönülés örökségét, valamint az ortodoxia egyik fő alapítója volt, amely azért jött létre, hogy elszeparálja magát a gonoszoktól és mindazoktól, akik nem hajlandók távolságot tartani tőlük.

——

* a szent nyelv, amely lehetővé teszi a fiú számára, hogy megértse a Tórát – más, mint a modern héber, amely kiforgatott, tele van idegen szavakkal, ráadásul a szent nyelv számos szavának jelentése teljesen megváltozott. E nyelv kitalálásának fő oka Tóra-ellenes szándékból fakadt. Reméljük, hogy ezt a témát máskor hosszasan ki tudjuk fejteni, a Teremtő segítségével.

** Zsoltárok 73:9

ספר כתב סופר על התורה

הרב אברהם שמואל בנימין סופר זצ"ל

פרשת בא

והגדת לבנך ביום ההוא לאמר וכו', ובמדרש, כאן רמז תשובה לבן רשע דגם לרשע משיב בעבור זה עשה ה' לי וצ"ל איך בשאינו יודע לשאול מרמז תשובה לרשע מה ענינו לכאן, וגם בגוף הקרא צ"ל והגדת לבנך ביום ההוא וכבר דרשוהו חז"ל האי דביום ההוא.

ונ"ל כי בעו"ה הרבה פעמים מאבות יראים ושלמים המחזיקים בתומתם יצא בן רשע כזה אשר לאבותיו ילעג למו, ואת מצוות ה' השליך אחר גיוו.

אבל הנסיון ילמדנו כי הקולר תלוו באבות עצמם שאינם משגיחים על בניהם בימי נעוריהם, לשום על לבם וללמדם דרך ישכון אור תורה ויראת שמים כמצווה עליהם בתורה ולמדתם את בניכם לדבר בם ודרשו חז"ל משיתחיל לדבר ילמדהו לשון הקודש קודם שילמוד שאר לשונות.

וכתיב חנוך לנער על פי דרכו גם כי יזקין לא יסור ממנה, וצריך לחנכו בעוד שלא יתבונן ויעמיק שאלה בשכלו ותבונתו, מקודם שרואה ספרי חיצונים ספרי מינות ואפיקורסות אשר יכחישו בתורת ה', טרם יתחבר עם זרע מרעים בנים משחיתים מלעיגים על דברי חז"ל ושתו בשמים פיהם ולשונם תהלך בארץ בקדושים אשר בארץ המה, כי אז לא ישמע לקול אבותיו לקול הוריו מוריו גם למו ילעג ויחשב אותם לטועים.

לכן צריך להיות מן הזריזים מקדימים לחקוק אמונת אומן בלב בנים קטנים טרם ננערו בשכלם לחקור, ואז יגדלו ויפריחו באמונת ישראל ובתורת ה' ודברי חז"ל, אז גם כי יזקין לא יסור ממנו.

וזה נראה לי כונת המקרא שמזהיר והגדת לבנך ביום ההוא בזמן שהוא בקטנותו כ"כ שאינו יודע לשאול ואינו יוכל להתבונן כלל, אז מן הראוי לעוררו ולחזק בלבו אמונת ישראל ולתת לו מופתים על מציאת ה' גבורותיו נפלאותיו והשגחתו עלינו לטוב לנו כל הימים, והיינו ביום ההוא אז הזמן מוכשר לכך.

ואמר במדרש כאן רמז לבן רשע, כי אם לא יעשה ככה ויעבור הזמן, לבסוף יצא בן רשע שישאל בדרך שחוק והיתול מה העבודה הזאת לכם, ותהיה מוכרח להשיב לו בעבור זה עשה ה' לי ולא לו, כנ"ל.