Pekudé - פרשת פקודי‎

Az aktuális pársánk így kezdődik (38:21):

„Ezek a sátornak, a bizonyság sátrának beszámolói, amint azok Mózes parancsa szerint készültek”.

Rási azt mondja, hogy a „miskán” משכן, sátor szó azért szerepel kétszer a szövegben, mert ezek a két Templomra utalnak, amelyeket leromboltak, „zálogként” (a szent nyelven: máskojn משכון) Jiszroél népének vétkei miatt.

Meg kell értenünk, miért látta jónak a Tóra, hogy kétszer is megemlítse az épület pusztulását, pont a sátor felépítésének idején, ami az öröm és boldogság időszaka volt? A baj éppen elég, amikor eljön, I-ten ments, miért kell a pusztulásra utalni, a boldogság és az építkezés pillanataiban?

Talán, ami itt le van írva, kiváló utalás számunkra is.

Mert íme, a szemünk láttára történt mindaz a baj és nehézség, ami népünket érte a saját időszakunk szörnyű pusztítása közepette, ittunk a „bánat poharából”, Jiszroél tízszer hatszázezres vesztesége okán, amikor több ezer szent jesivát, diaszpóránk Tóra-központjait is elpusztították, tanítványok tízezreivel együtt.

Továbbá mi ma itt, mi „tűzből kiragadott üszkös fadarabok”* – akiknek vissza kell térnünk, és újra kell építenünk a romokat, újra alapítanunk a szent jesivákat és a Tóra intézményeit – hajlamosak vagyunk arra, hogy a kétségbeesés érzései magukkal ragadjanak, I-ten őrizz, és nem támadt bennünk fel a lelkierő, amely arra indítana, hogy megragadjuk az „építőszerszámokat” és mindent újrakezdjünk.

Mert a szívünkben azt gondoljuk: ki tudja, meddig tartanak ki kezünk munkái? Nem megyünk-e száműzetésből száműzetésbe, megannyi bűnünk miatt? Honnan merítsünk tehát erőt és lendületet, miképpen bátorítsuk magunkat, és kezdjünk újra mindent?

Valójában a Szent Tóra a sátor felépítéséről szóló pársában utalt arra, hogy igenis van erőnk és bátorságunk visszatérni és újjáépíteni a rombolást, miként újra beültetni az elnéptelenedett földet is. Mindez Mózesben, a rabbinkban gyökerezik, béke legyen vele, a legnagyobb prófétában, aki erőt adott a száműzetésben élő nemzedékeknek.

Végső soron a Mózes által épített Sátor csak rövid ideig állt, amíg Jiszroél fiai el nem értek az Ígéret Földjére, hogy aztán felépítsék a Sátrakat Silóban, Nóbban és Gibeonban, majd végül a Templomot Jeruzsálemben, amely kétszer is elpusztult a bűneink miatt. Mégsem lankadt emiatt Mózes a sátor építésének munkájában. Annak ellenére, hogy előre látta a pusztulását, mindent iparkodva és lelkesülten végzett.

Ezzel pedig erőt és bátorságot adott a jövő nemzedékeinek, hogy minden helyzetben erősek legyenek, hogy felmagasztalják I-tenünk házát, és újjáépítsék a lerombolt épületet, egészen az igaz Messiásunk eljöveteléig.

Erre utalt a Tóra: „Ezek a sátornak, a bizonyság sátrának beszámolói”, amelyet kétszer is elvettek tőlünk Jiszroél bűneiért. Mégsem késlekedett Mózes a munkához közeledni, hogy befejezze azt, hiszen „Mózes parancsa szerint készültek”. Mózes, a hűséges pásztor ereje buzdított minket is arra, hogy újrakezdjünk az építkezést, amíg el nem jön a mi igaz Messiásunk, gyorsan, a napjainkban, Ámen.

————————

* Zakariás 3:2 szerint

Forrás: Kávánász Hálév, Hillél Lichtenstein, krasznai rabbi (elhunyt 5739/1979, USA)

Feltételezhető, hogy ezek a szavak nem sokkal a II. világháború után íródtak, ám bizonyos, hogy a mi nemzedékünk számára továbbra is aktuálisak. Különösen nekünk, magyar zsidóknak, akik a saját szemeinkkel láthatjuk, milyen nagy nehézségekkel jár az igazi, hiteles jiddiskeit újjáépítése. Régi közösségeket fosztogatnak sötét szándékú, messianisztikus vallási köntösbe burkolódzó idegen elemek, valamint egyéb kihívások és nehézségek állnak előttünk, amelyek előidézhetik, hogy a kétségbeesés jelei mutatkozzanak meg rajtunk, ne adj' I-ten.

Csakhogy nem szabad kétségbeesnünk, hanem újult erővel, és az eredeti tórai módon, ahogyan azt a korábbi nemzedékek igazaitól és óriásaitól – itt Magyarországon különösen Márán Báál HáChászám Szojfertől és szent tanítványaitól – kaptuk, el kell kezdenünk az újjáépítést! Ha így teszünk, bizonyára I-ten is megsegít bennünket, és minden sikerülni fog, Ámen.

"אלה פקודי המשכן משכן העדות אשר פוקד על פי משה" וגו'.

פירש"י ז"ל, המשכן משכן ב' פעמים רמז למשכן שנתמשכן בשני חורבנין על עוונותיהן של ישראל.

יש להבין, מה ראה הכתוב להזכיר בעת בנין המשכן שהוא שעת רצון וזמן שמחה את חורבן הבית זה פעמיים, והלא דיה לצרה בשעתה.

ואפשר כי רמז גדול רמז לנו הכתוב בזה, כי הנה עינינו הרואות את כל הצרות והתלאות אשר מצאו את עמנו בשעת החורבן הנוראה בזמננו, כוס היגונות אשר שתינו באובדן שש מאות רבוא מישראל, ובתוכם נחרבו אלפי בתי מדרשות הישיבות הקדושות מרכזי התורה בתפוצות ישראל, על רבבות תלמידיהם.

והנה אנחנו אלה פה היום אודים מוצלים מאש, אשר עלינו לחזור ולבנות את ההריסות, ולהקים מחדש את הישיבות הקדושות מוסדות התורה, עלולים להתפס למחשבות יאוש ח"ו, ולא קמה בנו רוח לאחוז באמת הבנין ולהתחיל הכל מחדש, כי נאמר בלבנו, מי יודע עד היכן יתקיימו מעשי ידינו. והלא בעוונותינו הרבים אנו הולכים מגולה אל גולה, ומהיכן ניקח עוז להתחזק ולהתחיל הכל מחדש.

אמנם התורה הקדושה רמזה לנו בפרשת בנין המשכן כי יש ויש בידינו כוח ואומץ לחזור ולבנות הנהרסות ולנטוע הנשמות, וכל זה בא לנו מכוחו של משה רבינו עליו השלום אדון הנביאים, אשר השפיע כח לדורות הגלות.

שהרי המשכן אשר בנה משה לא עמד אלא זמן קצר, עד שבאו ישראל לארץ, ואחר כך בנו משכן בשילה ונוב וגבעון, ובסופו של דבר בנו את בית המקדש שחרב בעוונינו זה פעמיים, ואף על פי כן לא משום כך נתרפה משה במלאכת המשכן, אף שצפה מראש שעתיד הוא להחרב, עשה הכל בזריזות ובחשק גדול.

ובזה נתן כח ועוז לדורות הבאים להתחזק בכל מצב שהוא לרומם את בית אלקינו ולהעמיד חרבותיו עד ביאת משיח צדקנו.

וזהו שרמזה התורה "אלה פקודי המשכן משכן" שנתמשכן ב' פעמים על עונותיהן של ישראל, ואעפי"כ לא איחר משה לקרבה אל המלאכה לגמור אותה, אלא "אשר פוקד על פי משה", ומכחו של משה רעיא מהימנא אנו מושפעים להתחיל מחדש לבנות ולנטוע עד ביאת משיח צדקנו במהרה בימינו אמן.

ספר כונת הלב, להרב רבי הלל ליכטנשטיין זצוק"ל אב"ד קראסנא