Inspiráló betekintés a négyféle szukkoti növény rejtelmeibe
A Lélek szárnyain c. könyv alapján.
Az ünnepi csokor méltatása
A Szukkot különleges ünnepi aktusa a מצות ארבעה מינים a négy féle növény kézbevétele (M. III. k. XXIII. 40.) A négyféle növény:
"pri éc hadar", a "pompás" fa gyümölcse, az ethrog
"kappoth temarim", a datolyapálma levélága
"anaf éc aboth", a mirtuszág
"arvé nachal", a fűzfaág
Ez a vallásparancs úgy különleges voltánál, mint sokak előtt ismeretlen jelentőségénél fogva kötelességünkké teszi, hogy lényegét és alapeszméjét nagy vonalakban a következőkben ismertessük:
A talmudi irodalom a felsorolt minden egyes növényben egy-egy különleges sajátságot fedez fel, és ezeknek egymásra való vonatkozásait is bemutatja.
A jemeni eszrogok szokatlanul nagy méretükről ismertek.
1.) Az első, a "pompás" fa gyümöcse, vagyis a citromfajhoz tartozó ethrog. Ennél a növényfajnál már a megnevezés módja is feltűnő. Miért nem nevezi a Tóra ezt a gyümölcsöt, helyesebben termést a maga igazi nevén, ethrognak, miért ez a körülírás?
Szukka 35. a. szerint: - a "hadar", a fának a "pompás" volta abban nyilvánul, hogy "úgy a fának, mint gyümölcsének egyforma íze van". Ez úgy értendő, hogy ugyanaz az éterikus anyag, mely az ethrognak oly utólérhetetlenül és különlegesen finom, éterikus ízt, zamatot ad és amelyet természetesen a fa termel ki magából, magát a fának az anyagát is átjárja, ami ezt a növényfajtát páratlanná teszi a maga nemében.
S. R. Hirsch az idézett helyen (Pentateuch, III. 530. old.) a Talmudnak ezt a megállapítását részben korabeli tudományos munkából vett idézetekkel igazolja, részben pedig a ,"hadar" szó értelmi és etimológiai jelentéséhez fűződő további adatokkal egészíti ki.
Az általa hivatkozott botanikai munka, melynek szerzője L. Reichenbach, drezdai természettudományi tanár, címe pedig: Flora germanica excursoria, más tudósokkal szemben az aurantiák családját (citrom és narancs félék) találja a növényvilág legtökéletesebb fajának. Művének 840. oldalán a következőket írja:
“...(az auraniták családját) a növényvilág legfőbb fejlődési fokának, a fejlődési fokozatok legfelsőbb zárókövének kell tekintenem a következő okokból:
Semmiféle más növény nem kap összes alkotórészeiben, a csírázó magtól a megérett termésig, leveleiben, hajtásaiban stb. az erre rendelt külön sejtekben annyi éterikus olajanyagot, mint ez a faj - az ebbe a családba tartozó fák törzse.
Jóval hosszabb élettartamú, mint bármilyen más fajtáé.
Levelei állandóan zöldek.
A fa állandóan virágzik, állandóan gyümölcsöt termel és érlel, úgy, hogy ugyanazon a fán, ha rajta hagyják, állandóan több évjáratból származó gyümölcs pompázik.
Bámulatos könnyedséggel majdnem mindenütt tenyészthető.”
Így hivatkozott a művében L. Reichenbach. A talmudi irodalom alapján S. R. Hirsch ezeket a tudományos megállapításokat a következőkkel egészíti ki:
Az ethrogfa további sajátsága: "ad sebóim k'tanim, adájjon g'dólim kajjómim", a fa soha sincs termés nélkül, a gyümölcs két-három évig, megéréséig a fán marad, a régi, korábbi évekből való termés még a fán van, mikor már az új mellette van. Ebben a vonatkozásban a "hadar" szó a "dor" (lakik, tartózkodik) szóval rokon, a gyümölcs évről évre a fáján marad.
Egyik sajátsága, hogy a fa, fűneműek módjára, mesterséges öntözéssel friss és virágzó állapotban fenntartható. Ebben a vonatkozásban - a "hadar" szó a görög "hüdór" (víz) szóval lehet rokon, öntözéssel a szárazság ellen könnyen megvédhető.
Ezekután, arra a feltett kérdésre, miért él a Tóra ennek a növényfajnak a megnevezésénél körülírással és miért nem nevezi nevén a gyümölcsöt, a felelet az, hogy pusztán a gyümölcsnek a megnevezésével nem jutna kellő kifejezésre a fának is ez a rendkívüli sajátsága, mely - a kifejtettek szerint - a növényvilágban fejedemi rangra emeli és méltóvá teszi a ,"hadar","pompás, gyönyörű" jelzőre.
Meshilem Feish Segal Lowy II. rabbi, nyírtassi rebbe (Tosh, טאהש, Kanada, elhunyt 5775/2015) kezében a négy növénnyel.
2) A második a datolyapálma levélága. Nem faág, mert a datolyapálmának nincs tulajdonképpeni ága, csak levele, mely közvetlenül a törzsből nő ki. A lulav szó, amellyel a szóbanforgó levélágat jelöljük, nem is jelent ágat sehol, hanem mindig csak levelet vagy levélhez hasonlót. A lulav valóban csak levél és nem ág. Madártoll módjára összetett levél, melynek középvonala a pálma törzse. Hogy a bibliai megjelölés mégsem egyes számban כף, hanem többes számban כפת jelöli ezt a levélágat, de a többes számot az ezt jelző vav nélkül (כפות) képezi, ennél a szónál, helyesen arra utal, hogy a levél részekből tevődik ugyan össze, de végeredményben egyetlen levelet alkot, vagyis egységet.
Fotó: NetPSPlantFinder
3) A harmadik a mirtuszág. A hagyomány szerint az "éc avoth" azonos a mirtuszt tulajdonképpen jelentő "hádasz" szóval.
A körülírás a Talmud (Szukka 32. b.) szerint a mirtusznak különleges fajtáját jelzi. Maga az "avoth" szó ezzel az ortográfiával sodort kötelet jelent. A szóbanforgó mirtuszfajnak ez a megjelölése arra utal, hogy a mirtusz levelei sodort kötél módjára veszik körül a fa ágát, sőt a Talmud szerint: fonva van, mint a (sodort) fonál és lánchoz hasonlóan fonja körül az ágat. A levelek állása olyan, hogy három levél indul ki egy központból.
További sajátság, hogy a levelek elhelyezkedésüknél fogva, elfedik magát a fát. A levelek annyira felállók, úgy simulnak a fához és olyan szorosan következnek egymás után, hogy csak a leveleket látjuk, magát a fát alig.
Szomorú fűz
4) A negyedik a fűzfa, melynél a "patak" szó nem megszorító értelemben, vagyis nem úgy veendő, mintha erre a célra csak tényleg a patak, folyó partján talált fűzfa lenne használható. Magának az "arovoh" szónak az etimológiai jelentése nincs kellően tisztázva.
Magáról a vallásparancsról jegyezzük meg, hogy a négyféle növényfaj a vallásparancsban rejlő eszme szempontjából elválaszthatatlanul összetartozik "m'akvin ze esz ze", egyiknek hiánya akadályozza a parancs teljesülését. Az összetétel módja, bár nem kötelezően, az, hogy a mirtusz- és a fűzfaágat a pálma-levélág mellé kötözzük és a jobb kezünkbe, az ethrógot pedig a balkezünkbe vesszük.
Az egyes növényfajok egymásközötti viszonyára vonatkozólag a következő összefüggéseket találjuk:
S. R. Hirsch szerint (idézett helyen) az egyik kezünkben lévő ethróg, mint igazi "pri éc hódor", mint igazán pompás gyümölcs, mindazokat a sajátságokat egyesíti magában, amelyek a másik kezünkben lévő lulavcsokor egyes fajai között megoszlanak.
A datolyapálma nemes gyümölcsöt termel, de "fája" már nem az a pompás fa, mint az ethrogé, mely maga is ugyanazt az éterikus olajanyagot tartalmazza, mint a gyümölcse.
Ami nemes anyagot a növény tartalmaz és termel, az kizárólag a gyümölcsnek, van szánva, maga a pálma semmit sem árul el abból a nemes anyagból, amit gyümölcse részére termel. A mirtusznak viszont csak a fája pompás, de nem a gyümölcse; a fa szintén "éc hadar" = "pompás fa", nemcsak levélzete különleges szépségénél fogva, hanem, mert maga a fa éterikus, fűszeres anyagot tartalmaz, mely a fát minden részében áthatja, gyümölcse azonban már semmi különlegeset nem tartalmaz, sőt, mint fogyasztásra alkalmas gyümölcs szóba sem jöhet. Végül az egyszerű fűzfa, melynek sem fája nem tartalmaz nemes anyagot, sem pedig gyümölcse nem jöhet szóba.
Jalkut szerint az emberek, egyéni tulajdonságaik, képességeik és cselekedeteik szerint, az ezekhez a növényfajokhoz hasonló csoportokra oszthatók. Náluk, az embereknél, - a vallásparancs szempontjából nálunk, zsidóknál - az emelkedett gondolkodás, a nemes jellem, a Tóra tudománya képviseli e növényfajok nemes, éterikus anyagát, a gyümölcsöt pedig az, hogy az illető, mint zsidó, mennyit valósít meg cselekedetben ebből a nemes szellemi "anyagból".
Vannak, akik az ethrog fájához hasonlóan nemesek gondolkozásukban, tudományukban és cselekedeteikben egyaránt.
Vannak, kiknek egyéniségét csak cselekedeteik szerint tudjuk elbírálni. Lelki nemességük és adottságaik esetleg minden különösebb tudás nélkül, csak a cselekedeteikben nyilvánulnak meg, de ezen cselekedetek, hasonlóan a datolyapálma nemes gyümölcséhez azt mutatják, hogy maga a fa, az ember lelke, a szellem nemes, éterikus anyagával van telítve.
Vannak, kik a mirtuszhoz hasonlóan, magas szellemi adottságokkal (tehetség, tudomány) bírnak, de cselekedeteikben nem nyújtják azt, ami tőlük jogosan elvárható lenne. Ezeknél nemes a fa, de élvezhetetlen, jelentéktelen, számba nem vehető a gyümölcs.
Végül vannak, akik a fűzfához hasonlóan sem lelki, szellemi adottságokkal nincsenek felruházva, sem cselekedetekben nem nyújtanak semmit, sem a fa nem nemes, sem a gyümölcs. Mindamellett - a Jalkut szerint - egyetlenegy sem elvetni való közülük. Amelyik előny, jó tulajdonság az egyikben hiányzik, az megvan a másikban és viszont, ezért kell "jéószu chulom agguda achath", hogy a zsidóságnak ezek a különböző adottságú tagjai szövetségbe tömörüljenek, egymás előnyei és hiányai kölcsönösen kiegészüljenek és ez a kiegészülés avassa a zsidóságot tökéletes egységgé, egésszé, mely, mint ilyen, alkalmas Izrael sorshivatásának a betöltésére.
Szukkoth-i piac, Williamburg, Brooklyn, NY (kép: Vladimir Badikov)
Ugyanezt kérjük a Ros Hasana és Jom Kipur imában is (1. ott az u'v'chén tén pachd chó kezdetű szakaszt), ahol a vjéószu szó szenvedő igealakja is erre a szinte a magától jövő "kiegészülésre" utal, ami csak az "agguda", a szövetségbe való tömörülésnek a folyománya lehet.
A vallásparancs alapeszméje ezekután az, hogy Izrael csak egységbe, szent szövetségbe tömörülve képes magas küldetését teljesíteni.
Eddig S. R. Hirsch. A parancs tejesítését bevezető ebben az imában a négyféle növényfajt, mint eszmei egységet a legfőbb, négybetűs Isten-névvel (ószijoth simchó ham'juchod) hozzuk kapcsolatba, mely maga az abszolút egység kifejezője és kérjük, hogy a négy növényfaj összetételében kifejezésre jutó egység gondolata révén váljék az eszmei küldetésre hivatott zsidóság elválaszthatatlan egységgé az eszme szolgálatában, mely igazi megvalósulását לנוה אפריון מכון בית א-להים, az Isten-szentély helyreállításában, vagyis Isten országa eljövetelében fogja megtalálni.
A benedikcióban használt "n'tilath" szó azonos értelmű lehet a kézmosásra szólóban használttal (1. 4. jz.)
Ajánló egy korábbi bejegyzéshez „Felkészülés az ünnepekre”
