Mishpatim

Az emberről, aki egy másikat megöl így ír a Tóra: "aki azonban nem állott lesben és az Is-ten juttatta kezére, annak számára helyet rendelek ahova menekülhet. És ha valaki szántszándékkal tör felebarátjára, hogy megölje fondorlattal, oltárom mellől vidd el, hogy meghaljon." (Exodus 21, 13-14)

A sátoraljaújhelyi Rabbi Moshe Teitelbaum, az egyik legnagyobb magyar rabbi (meghalt 5601/1841-ben) írja Jiszmách Móseh című könyvében, hogy ebből a paszukból megtudhatjuk, mi a különbség aközött, aki önmagáért vétkezik és aközött, aki másokat bűnre késztet. Természetesen mindenkinek tartózkodnia kell mindenféle törvényszegéstől, de ha valaki maga vétkezik, megpróbálhatja kijavítani Tshuva (bűnbánat) által, de ha másokat késztet bűnre az sokkal súlyosabb.

Rabbi Moshe Teitelbaum szavaival élve: Köztudott, hogy Hásem jobb keze ki van nyújtva, hogy befogadja azokat, akik visszatérnek hozzá, és gyógyírt készít a lelkük meggyógyítására. Azonban Chazal (bölcseink) úgy mondják (tracate yoma 87), hogy aki másokat késztet bűnre, annak szinte lehetetlen a megtérésre. A Rambam is azt írja, hogy aki másokat a jó útról a rosszra terel, az akadályozva lesz a Tshuva megtételében.

Bölcseink azt is mondják, hogy aki bűnre készteti az embert az rosszabb, mint aki megöli, mert aki megöl az kiveszi az áldozatát ebből a világból, aki viszont másokat visz bűnre, az kiveszi mindkét világból. Ebből a világból és az eljövendő világból. Tehát aki megszegi a Tóra törvényét saját maga által, megpróbálhat valamilyen kifogást felhozni, például, hogy ez nem teljesen az ő hibája, hiszen a Yetzer Ho're - a gonosz hajlam, a vágy valamilyen élvezet után - sodorta őt a bűnbe. De nincs mentség arra, ha valaki másokat vesz rá, hogy vétkezzenek, mivel abban nincs ilyen fajta közvetlen élvezet.

Ez az, amit az idézett paszuk sugall: "aki azonban nem állott lesben", azaz nem állt lesben, hogy másokat bűnre vigyen, hanem saját maga ellen vétkezett. Ebben az esetben természetesen Tshuvát kell csinálni, amiben érvelni lehet a következővel: "az Is-ten juttatta kezére", miszerint ezt a bűnt azért követte el, mert Hásem teremtette és tette a Yetzer Ho're-t az emberbe. A "helyet rendelek ahova menekülhet" pedig az a menedék, amit Hásem adott az embernek: a Tshuvah maga, hogy képes legyen a megbánásra és újrakezdésre.

De nem áll ugyanez arra az esetre "ha valaki szántszándékkal tör felebarátjára, hogy megölje fondorlattal", vagyis, hogy valaki mást vesz rá a bűnre, ami még annál is rosszabb mintha megölné. Az "oltárom mellől" esetében pedig méginkább igaz, vagyis ha a másokat bűnbe csábító személy ráadásul egy Tóra tudós, akkor "vidd el, hogy meghaljon". A gonosznak pedig mondja az Is-ten: "mit neked elbeszélned törvényeimet, s mért veszed szájadra szövetségemet?" (Zsoltárok 50 16) a gonosznak azt mondta Hásem, miért tanulod az én Tórámat, hiszen nem hozható áldozat a mások bűnbe ejtésének kijavítására és Tshuvát csinálni is rendkívül nehéz. (Természetesen Tshuvah mindig lehetséges, csak sokkal nehezebb annak, aki másokat vitt a vétkezés útjára.)

Hásem mentsen meg minket a bűnöktől és különösen attól, hogy másokat vigyünk bűnbe. Adjon nekünk kiváltságot, hogy azok közé tartozhassunk, akik sokaknak örök érdemeket szereznek.