Vajelech - ‎פרשת וילך הרב שלום אדלער

A parse (31. 1-2, 12-13) ezt írja:

“És ment Mózes és elmondta ezeket a szavakat egész Izráelnek. És szólt hozzájuk: százhúsz éves vagyok én a mai napon…Gyülekeztesd egybe a népet…hogy hallják és hogy megtanulják és féljék az Örökkévalót, a ti Isteneteket, és gondjuk legyen rá, hogy megtegyék e törvénynek minden igéjét. És gyermekeik is, aki nem ismerték, hallják és tanulják meg félni az Örökkévalót, a ti Isteneteket.“

Adler Salom szerednyei rabbi (meghalt 5660/1900) írja Ráv Salom című könyvében (רב שלום) a következő szavakat, melyek valósznűleg egy dróse keretében hangzottak el: [1]

Íme, köztudott, hogy az ember számára nagyon fontos, hogy gyermekeit a Tóra térdén nevelje. Ellentétben az alávaló, gonosz emberek szokásával, akik idegen ölben nevelik gyerekeiket (בחיק נכריה, vagyis nem zsidó tanulmányokra).

Ezek az emberek felelősségre lesznek vonva tetteikért, hiszen jól tudható meddig nyúlhat és hová vezethet mindez: a tiszta hit és a szent Tóra elfelejtődik ezekből a gyerekekből. Mint tudjuk, ezekből a diákokból került ki az összes eretnek és ateista, és ők a mi nemzedékünk szégyentelen emberei (Azei Panim), még ha világi dolgokban tájékozottak, vagy olykor nagylelkűek is.

…Talán jobban elmagyarázza egy történet a sok évvel ezelőtti nagy háborúról Európa királyai között, akik hosszú éveken át harcoltak egymással, de egyik fél sem tudott győzelmet aratni.

A hadsereg legfelsőbb parancsnoka - aki minden döntést személyesen hozott meg - látta, hogy ez a háború még hosszan el fog tartani. Mivel már nagyon öreg volt, ma-holnap meghalhat és így minden szakértelme és tapasztalata a sírba száll, összehívta tisztjeit és a következőket mondta nekik:

"Látjátok, hogy ennek a nagy háborúnak nincs vége, én pedig már túl öreg vagyok, ezért meg kell tanítanotok magatoknak és gyermekeiteknek a háború bölcsességét, hogy tovább tudjatok harcolni, és tudjátok használni a katonai taktikákat, amíg győzelmet nem arattok az ellenségen."

A történet tanítása a következő:

A zsidó ember hatalmas és súlyos háborút vív ebben a keserű száműzetésben: a gonosz hajlam (Jecer Ha'Ra) elleni háborút, amely minden nap megújul, és a minket kormányzó nemzetek elleni háborút, akik törvényeket és állami rendeleteket adnak ki. Mindez a szent Tóra ellen szól. [2]

Különösen veszélyes, mert azt mondják, hogy közelebb akarnak hozni minket az útjaikhoz, és így szólnak: "gyere és légy olyan, mint mi". És népünk közül sokan - a fent említett eretnekek, akik idegen tanulmányokon nevelkedtek - támogatják őket, és üldöznek minket, hogy eltérítsenek atyáink hitétől.

És mind a mai napig megvolt a hatalmunk, hogy Isten segítségével helyt álljunk a háború ezen csatájában száműzetésünk alatt, és minden erőnkkel megerősítsük a vallásunkat.

A sok bűnünk miatt azonban a száműzetési háborúnak nincs vége, a harcok hevesek, a száműzetés hossza miatt pedig a vezetők nyugovóra térnek (vagyis a Tóra vezetői elhalnak), a becsületes Bálei Bátim [3] akikben a hit gyökerei a lélek önfeláldozásával párosulnak, nagyon kevesen vannak manapság. Ki fog felállni és harcolni értünk a száműzetés és a Jécer háborújában? Azok, akik az idegen ölében nevelkednek, akiknek nincs ismeretük a vallásról és a szent Tóráról? Természetesen nem. Nincs köztük senki, aki megtenné.

Ezért lássátok testvéreim és barátaim, hogy a teljes Tóra és a Tóra betartása veszélyben van. Itt az ideje "megtanítani Júda fiait az íjra" [4], hogy ne vesszünk el teljesen ennek az utolsó száműzetésnek a gödrében.

Salamon király azt kérdezi a Kohelesz-ben: „ki ismerheti a jövőt”. Mindazonáltal a bölcs ember előre látja mi következik (mi lesz az eredménye/mi fog megszületni), és fel tudja vázolni (elképzelni, megérteni) a jövő nemzedékét, amely utánunk lesz.

Megérthetjük, hogyan fog kinézni a jövő nemzedék, ha megnézzük a fiatalabb generációt, akik idegen ölében ülnek és idegen tanulmányokat folytatnak, nyelveket tanulnak, és nem ismerik, nem értik mi a Tóra és mi az Istentől való félelem. Az Istent félő ember haja égnek áll, ha megérti és átlátja mindezt.

Isten irgalmazzon nekünk, mert már látjuk a fiatal generációt, akik azt szokták mondani, hogy a szóbeli Tóra tanulása lényegtelen. Azt mondják: "Nem, a halott fiú a tied, az enyém az élő". [5] értsd ez alatt a "Bildung"-ot (idegen tanulmányok) stb.

Isten emelje magasra a Tóra és népe, Jiszrael becsületét hamarosan még napjainkban, szemünk látni fogja és szívünk örülni fog.

És ezért Mózes "összegyűjtötte a népet" (halála előtt, mint a főparancsnok, aki összehívta tisztjeit, hogy megtanítsa nekik hogyan tegyenek halála után) és azt mondta nekik, “tanulják meg félni az Örökkévalót”, hogy ők Istentől félő Tóra-tudósok legyenek (Tálmidej Chachamim), “És gyermekeik is, aki nem ismerték”, vagyis még a tanulni nem tudó kicsik is legalább “hallják és tanulják meg ”. Ámen, legyen ez Isten akarata.

[1] Dróse: Tórai, Tórán alapuló beszéd, amelyet általában a zsinagógában mondanak bizonyos alkalmakkor. Az egyik ilyen alkalom a Shabath Shuvah, amely a Ros Hasónó és Jom Kippur közötti napokon van. Gyakran előfordul, hogy a hetiszakasz ekkor a Vajelech-re esik.

[2] Úgy tűnik, e szavak írásakor létezett egy állami rendelet, amely veszélyes és káros volt a Tóra oktatására nézve.

Sajnos az ilyen rendeletek ma sem ismeretlenek, bár a gyerekek iránti (néha őszinte) aggodalom arcát viselhetik. A zsidó gyerekek számára azonban az egyetlen jó és elfogadható oktatás a Tóra oktatása, ugyanúgy, ahogyan azt a Sínai-hegyen kaptuk, generációkon át.

[3] Bálei Bátim - szó szerint azt jelenti: "háztulajdonosok", azon Istent félők megnevezése, akik lehetnek akár üzletemberek vagy munkások stb., nem mindig rendelkeznek magas szintű Tóra-ismerettel, de a hit mélyen bennük gyökerezik. A Tóra útjának folytatása kulcsfontosságú számukra, megvan az egészséges érzékük, hogy felismerjék azokat, akik a vallás alapjait akarják aláásni, energiájukat és pénzüket áldozzák a leküzdésükre. A Teilung idején a neológ közösségtől való elszakadás során Magyarországon nemcsak az igazlelkű és zseniális rabbiktól, hanem városonként és településenként sok Balei Batim-tól is érkezett támogatás.

Volt egy mondás: a közösség nem boldogulhat igaz, bölcs rabbi nélkül, de a rabbi sem lehet sikeres az Istentől félő (Eherliche) Bálei Bátim nélkül.

[4] II. Sámuel, 1., 18

[5] a Királyok I. 3., 22. szerint