Tecáveh

A parse (29:39) a Korban Tomid micvájáról ír, napi két, egyéves bárány feláldozásáról, amelyet minden nap kétszer kellett bemutatni, egyet reggel és egyet szürkületkor. Így szól a vonatkozó idézet:

"Az egyik bárányt mutasd be reggel és a másik bárányt mutasd be alkonyatkor"

Loshon HaKoideshben az "az egyik bárányt" szóra a Tóra azt mondja, hogy "esz hákevesz hoekhod", ami szó szerint azt jelenti: az egyik bárány. Ám talán helyesebb lett volna úgy fordítani, hogy „esz hákevesz horison”, ami azt jelenti, hogy az első bárány. Miért? Mert így a mondat első fele egyezne a vers folytatásával, amely így szól: „veész hákevesz haseni” és a második bárány. (Szerz. megj.: a magyar fordítás jelen esetben - mint sok más helyen is - nem tudja kifejezni a szent nyelv sokrétűségét, hanem érthetőségre törekszik.) Miért használja mégis a Tóra az „egy bárány” szavakat az „első bárány” helyett?

Lichtenstein Hillel margitai és szikszói rabbi (5651/1891) részletesen ír erről „Ávkáth Rokhel” című könyvében. Az „első” helyett az „egy” szó használata egy tórai utalás a tshuvah (bűnbánat, visszatérés Istenhez) fontosságával kapcsolatban, különösen, hogy az ember még ereje teljében tegyen tshuvát, és ne húzza-halassza ezt a kötelezettségét az utolsó pillanatig, élete utolsó napjáig. Így írja:

“Az világos, hogy a micvák (parancsolatok) betartása és a csuva megtétele kötelesség minden időben és korban. Szerencsés az ember, aki I-tenfélő, és a Tóra parancsolatai szerint él már fiatal és békés korában, mert a jócselekedetei ekkor még fontosabbaknak és megbecsültebbeknek számítanak.”

Van erre egy bizonyítékunk a Tórából:

Bölcseink (Chazal) mondják, hogy a Tomid-áldozat érdemében Hásem megbocsátott a zsidó népnek a bűneikért. Chazal szerint a "Kvoszim" (bárányok) betűgyöke ugyanaz, mint a “Mekhábszim"-é, ami azt jelenti, hogy kimosni, hiszen a Tomid áldozat miatt a Hashem kimossa, tisztítja a zsidó nép bűneit.

Chazal azt is mondja, hogy ez teszi a zsidókat olyan tisztává, mint egy egyéves kisbaba, mint ahogyan a bárányok is egyévesek voltak.

Ha megértjük, hogy a bárányok a tshuvah-ra utalnak, ennek megfelelően magyarázhatjuk prasánk versét:

A paszuk azt mondja, hogy "egy", mert az egy szó nagyobb jelentőséggel bír, mint az első. Az "első" automatikusan azt jelenti, hogy nem az egyetlen, hiszen rendszerint az első után van egy második. Az egy kizárólagosságot, egyediséget jelent.

Tehát "Az egy bárány reggel", azt jelenti, hogy a reggeli áldozat egyedülállóan fontos. Ugyanakkor, ahogy Chazaltól láttuk a bárány a tshuvah és a megbocsátás jele, ami utalás az élet kezdetére, amikor az ember még friss és fiatal. Tehát az a tshuvah, amit az ember fiatalon végez, élete hajnalán - reggel, az az egy, fontos és különleges.

A második bárány, ami ennek a gondolatmenetnek megfelelően kisebb jelentőségű, szürkületkor került bemutatásra, amikor az élet napjai megfogyatkoznak, amikor az ember már egyre idősebb és gyengébb. Bár az ilyen tshuvah-t is tisztelik és becsülik, de az mégsem éri el ugyanazt a szintet, mint amikor valaki az élete hajnalán, zsenge korában teszi meg.

Hashem segítsen nekünk tshuvá-t csinálni erőnk teljében, és adja meg a kiváltságot, hogy láthassuk a mennyei megváltást, hamarosan még napjainkban, ámen.