Teitelbaum Joel szatmárnémeti főrabbi

Ma, Áv. 26-án, pénteken van a nagy Joel Teitelbaum szatmárnémeti (Szatmár) főrabbi Jahrzeit-ja (halálának évfordulója).

Teitelbaum rabbi egy előkelő rabbinikus dinasztia leszármazottja volt, aki sok generáción keresztül ragyogtatta az egész zsidó világot, különös tekintettel a magyar zsidóságot. 

Teitelbaum rabbit a mennyből választották ki, hogy spirituális vezetőként szolgáljon a változékony időkben, amelyek közé tartozott: az első világháború, a határok gazdát cseréltek - például Trianon, a második világháború és a zsidók millióinak katasztrofális megsemmisülése, a cionizmus és állama, valamint más mozgalmak, némelyikük vallási álcával.

Teitelbaum rabbi mindezen viharos időszakokban szilárdan kitartott Isten hitében, és hű maradt a szent Tórához, valamint szülei és a rabbik útjához, akik a magyar ortodoxia pillérei voltak, miközben bátorította a zsidó népet, hogy ugyanezt tegye, és még csak hajszálként se térjen le a kitaposott útról.

Ismerték szilárd és megalkuvást nem tűrő hozzáállásáról, ugyanúgy, mint a kegyességéről kedvességéről. Minden megtört szív vigaszt és támogatást kapott tőle, ajtaja és zsebe mindig nyitva állt azok előtt, akiknek segítségre volt szükségük.

Teitelbaum rabbi 5739 Av hó 26. napján (1979. augusztus 19.), 92 éves korában hunyt el, Kirjász Joelben (Monroe, NY, USA) temették el.

Könyvei: VáJoel Moseh, Al HáGeulah Veál HáTmurah, Divrej Joel stb.

—-

Levéltárunkból idézzük a Kazinczy utcai ortodox főzsinagógában tett látogatásának leírását, az 5702-es (1942) évből. Remélhetőleg a magyar ortodoxia hűséges marad Teitelbaum rabbi útjához, amely az autentikus ortodoxia hitét és nézeteit tükrözi.

Ez a nap felhasználható arra, hogy törekedjünk, tanuljunk és jobban megismerjük Teitelbaum rabbi tanításait, amelyek tulajdonképpen a mi változatlan szent Tóránk eredeti tanításai, és hogy magunkra vegyük, megerősítsük útjait, hogy így teljesítsük Isten parancsolatait igaz módon.

A szatmári főrabbi a Kazinczy-templomban

A széles körökben mélységes tisztelettel körülvett Teitelbaum Joél szatmári förabbit fővárosi tartózkodása alatt Nószaj szombatján a budapesti orth. hit község elöljárósága egy drósó tartására kérte fel. Amikor híre kelt annak, hogy a megtisztelést elfogadja, különös érdeklődéssel néztek a drósó elébe. A hatalmas Kazinczy-uccai főtemplom kicsinynek bizonyult a nagy tömegekben jelentkező hívek befogadására. Az elöljáróságon és képviselőtestületen kívül ott volt a hitközség minden rétege, valamint a vidéki tisztelők tömege. A nagy tolongásban a templomi közegek tartották fenn a rendet, amennyire lehetett. Az egyik vidéki hívő mosolyogva mondotta: Ugy látszik, kell ilyen esetben egy kis zajongásnak és tolongásnak lenni, mert hiszen a Talmud szerint az előadás jutalma az érdeklődök sietése (agro d'pirko rihato) és a feléje való tolongás (agro d'kalo dochko).

Pár perccel 12 előtt kezdte meg beszédét a főrabbi. Drósójának alapgondolat menete, ősének a “Jiszmach Majse”-nak vezérfonala volt: a megingathatatlan I'ten-bizalom Izráel megváltásában és a Szentély újbóli, I'ten általi, hamaros felépülésében...

Klindult a hetiszakaszból és részletezte a hozzáfűződő midrasokat. Azzal kapcsolatban, hogy a fiatalabb K'hosz fiairól, a frigyszekrény őrzőiről való intézkedés már az előbbi hetiszakaszban olvasható és az idősebb, de külső munkákat végző Gérsajn fiairól szóló előírás csak a maiban van, azt a következtetést vonja le, hogy nálunk a Tórának mindenütt elsőbbsége kell legyen. Azt viszont, hogy az oltár felavatásánál már a Tórát reprezentáló Jiszochort is megelőzte Jehüdó törzse, akként magyarázza, hogy a “meszirosz nafenes”, a zsidó ügyért és vallásosságért való önfeláldozás, még a Tóra tiszteletét is meg kell hogy előzze, már pedig Jehüdó törzsfője Nachsajn b. Aminódov az önfeláldozás megtestesítője volt, amint ezt a midras közli a tenger kettészelése alkalmából.

Közben a hetiszakasz szövegével kapcsolatban beleszőtt halachikus részleteket, amelyeknek fejtegetésében megnyilatkozott tüneményes tudása, éleselméjű kombinációja és odaadó búvárkodása.

Látszólag nyugodtan, de benső tűzzel beszél. Hallgatósága lelkébe bizonyos fluidum árad, mindenki érzi, hogy Izráel egyik kiválósága szavait hallgatja, senki sem vonhatja ki magát hatása alól. Különösen szívhezszóló volt az a fejtegetése, amelyben — itt azután rendkívül élesen — kikelt a szemérmetlen, hiányos női ruhaviselet ellen. Ugyancsak éles müszort mondott a hézagos vallási gyermekneveléssel kapcsolatban.

A feddésekből kiindulva szellemesen magyarázta a Talmud egyik mondását, miszerint:,,Nehéz a mai időben moralizálni, mert ha valakinek azt mondják: szálka van a fogaid között, azt a feleletet kapja: vedd ki előbb a szemeidben levő gerendát." (,,Tül kiszem mibén sinecho, tül kajre mibén énecho".) Feltűnő — mondja a főt. szónok —miért válaszolt emez a ,,szemekkel", hiszen a feddő a,,fogakat" említette neki? Ennek a párbeszédnek azonban a következő lehet az értelme: A feddett nem vitatja, hogy értékei vannak, hogy szálka van a fogai között", sőt ellenkezőleg, ő azt tartja, hogy,,gerenda"-nagyságú vétkek is terhelik lelkét. De ha ez így van, akkor miért moralizálta őt az illető csak a,,szálka"-számba menő kisebb eltévelyedése miatt s nem vette észre nála a gerendát? Bizonyára azért nem vette észre, mert a moralizálónak “gerenda van a szemel között”, tehát távolítsd el az akadályt szemeid közül s akkor majd észreveszed nálam a gerendát.

A közönség feszült figyelemmel hallgatta a több mint kétórás drósót és értékes élménnyel gazdagodva távozott.

ORTHODOX ZSIDÓ UJSAG 1942. junius 10.